Az utolsó jegyzet...A tinta kifolyt,így nincs többé nyílt lap

 

Kedves és bonyolult lelkek.

Mai napon sokat gondolkoztam,miközben szerencsétlenség után következett a többi szerencsétlenség. Mint kitalálhattátok hatalmas és mély érzelmek vannak bennem elrejtőzve de megnyílok most teljesen,mint még soha. Szerelmes vagyok és a legfontosabb emberek az életemben Orsi és Fruzsi(tudom,hogy nem szereted,de én téged szeretlek nem a Hayley becenevet) voltak.Ők ketten sosem okoztak nekem soha csalódást. Ma azonban a fekete fellegek közt úszkáló lelkem leküzdött egy olyan határt,amit sosem képzeltem volna el,hogy véghez visz. Tovább haladt még azon a határon is,amit álmomban se mertem volna megcsinálni. Ennek okai az életbe vetett hitem elvesztése ,a csalódottság kisebb-nagyobb barátokban és a szerelem,aki akkor súlyt le rád,mikor azt várnád majd ő vigaszt hoz az életedbe.Tudjátok kedves lelkek,eddig egyszer életemben egyszer sem voltam ennyire szerelmes és a bánat a sok csalódottság.Mikor barát lop meg téged és a szemedbe hazudik küzd le a terhet,mert biztos lehetett rá valami oka...ha pedig nem csalódj de ne úgy mint én...lenyeltem a békát és hagytam őrlődni a dolgot...a többi dolog hétköznapi dolog,de a sok kicsi sokra megy,mint általában ezt mondják is. Ez a mondás sajnos rám ebben  a szituációban igazzá vált.Ráadásul a már fentebb említett szerelem akkor súlyt le mikor azt várná az ember akaratlanul is segítséget nyúlt és megnyugvást ehelyett tévesen ítél el és hiába a magyarázat visszavág.A válasz a Szörnyeteg című bejegyzésemre attól,akinek szántam :

Zöld szemű szörny

Egy tenger él az arcod ,

egy pontján.

Olyan szép zöld...

Akár a levelek tavaszkor,

A a fák lombján.

De csalóka a tenger,

mi két részből áll.

Mert benne él a Szerelem-halál,

mi kioltja belőlem az érzelmet...

Talán!!!

A szempár hűvösen mér végig.

A,hogy a zöld szín a féltékenység

színe:Nem tévhit!

A féltékenység könnye téged

szédít!

Ne várd,hogy ezt toleráljam...

Mert ezzel törték össze a szívem...

Vagy százan...

2009.Dec.7

Ez hát a válasz a szomorú igazságra.Bűnösnek engem hisz,de nem veszi észre szívem ő töri össze.Elbúcsúzom tőled hát lélek...kitől utolsó emlékem az lesz...összetörted a szívem te is,mint a többi TÜKÖR.

Lélek szakadás

Kedves olvasóm.!

A kíváncsiságod hajt téged,hogy megtudd miért ez a cím,vagy netán egyéb okaid vannak?Szeretném tudni mindenki véleményét ki mit gondol a lélek szakadásról,de nekem annyit jelent elvesztem valaki felé egy részem,egy személyiségemhez tartozó jellemem,azt a dolgot amiből megtud különböztetni más lelkektől.Az oka egész egyszerű. Mindennapos dolog az embereknél akár legyenek azok iskolatársak,munkahelyi kapcsolatok,barátok vagy szeretők.Nem tudom miért,de túl bonyolítom ezt a dolgot. A szó amire én gondolok az a viszály.Nem tudom,hogy miért érdemeltem meg,de folyton viszályt szül nekem az élet.Lehetséges az ok én magam vagyok és a hozzáállásom sokszor a dolgokhoz,de egész egyszerűen nem értek,most pár dolgot.Szerelmem…legfőbb lelkem…miért teszed azt velem amit?Életünk titkos szálon fut és kavarog a többi ezüst szálon a miénk a feketeségbe sötét színével bujkál a hétköznapokban és senki meg nem fejti az életünk.Az illúzió fenntartása miatt nyúltál ehhez az eszközhöz?Nem szép dolog felhasználni valakit,akit nem szeretsz…lelkeink futnak össze ne hagyj lyukat se más rést a mi egybeforrt szívünk között.Mit keresel ha megtaláltad már ,akik szeretnek? Az oka ,hogy többen szeressenek és szólják meg szépséged,erényeid,és kiutálják a világból bókjaikkal a hibáid,amiket te sem vallasz be magadnak.Egy hibád észre vettem,az pedig,hogy magadra gondolsz szomorúságodban csak és nem veszed észre,hogy tetteddel és mondanivalóddal mit teszel a körülötted lévő IGAZ lelkekkel.Bárgyú és ostoba sok kis FIATAL lélek gyűlik majd köréd,köztük lesznek igazak,hamisak de megbánod,hogy nem hallgattál ránk és irányításnak,kötélnek nevezted a segítségünket.Ne félj kedves megjön majd egyszer a fuvallat édes buksidba,de akkor már lehet túl késő lesz és elveszítesz mindent.Ragaszkodj a szabadsághoz a kötetlenséghez,de egyszer szakad el a cérna az többé sosem lesz majd egy.Keseregj és vedd semmibe a szeretteid szavát és higgy abban,amiben nem szabadna és ami a szomorúsághoz vezet.Sajnálom hogy az álom melyről álmodnál sosem fog teljesülni,de te önmagad vagy és lehetsz éppúgy gyönyörű és egyedi,ahogy azt te szeretnéd.Ne félj változtatni magadon és minden lehetséges,de minden áron. Tarts mindig pár lépés távolságot a változás szelétől és ne mindenben hallgass rá,mert elveszíted azokat a lelkeket akik szeretnek.Továbbá közlöm az olvasóimmal nem szeretném ha úgy hinnék rólam ostoba vagyok és idióta ha néha így fogalmazom meg a mondani valóm,de nem szeretem egyszerűen leírni az érzelmeim.Ezért neked LELKEM és nektek OLVASÓIM szeretettel várom továbbra is hozzászólásaitokat személyesen is bármilyen úton módon.De ne feledjétek „Aki kíváncsi hamar megöregszik”…Bár a lelked örökké fiatal marad csak óvakodj a magánytól a rideg valóságtól és légy mindig felkészülve…sosem tudhatod mikor ki ront rád különböző tettekkel.

Egy lélek gondolata számodra:”Szemembe mondtad van más is akit álarcként viselsz és manipulálod vele őket,azokat akiktől félünk,de ha kiderülne ha egyedül csakis velem játszol mint marionett bábod,aki bármit megtenne érted ha a közös vezető fonalon kérnéd tőlem melletted állnék ugyanúgy,de ha a maszkot is bevonod én szakítom el a fonalakat és kicserélem a maszkot és igazságot teremtek.Báb vagyok,de ne bánj velem faragott lényként.”

Szörnyeteg

Szörnyeteg ki lopja a lelkem…
Rabláncon vessen véget életednek
Az ki melletted áll és védelmez
Én leszek,ki a halál csókját feléd nyújtja
Elérkezik az én időm
Meglásd ha megölsz velem halsz…

Szeretlek te szörnyeteg…
Lelkemben tiporva járod utad
És várod a megbocsájtást majd te is...
Egykoron volt múltbéli lelkek tapadnak majd rám
Ekkor te fogd csak majd a fejed…
Ha nem fogod elárulod nem szeretsz…

Utálatom utol ér majd téged is ha ezt várod…
Gyűlöletem felemészti a bárgyú lelked
Keserű véget érünk,majd ha ezt akarod
Meséid más lelkekről,a szakadékba taszít majd téged
És eléred,hogy végezzek ezüst láncainkkal
Igen azzal…ami összetartja a lelkeinket!

Keserű véget szeretnél szörnyeteg?
Keserűvé válik tőle a lelked és a szíved…
Szomorú véget akarsz szörnyeteg?
Szomorúvá válik kegyes életed…
Halott vágyakat akarsz kergetni a lelkekkel és nem velem?
Halott lesz majd a világ körülötted őrződ nélkül…

Szörnyeteg áruld el nekem hiszel  még bennem?
Félek a választól,melyet adsz majd nekem
Kegyes leszel velem ,mert szeretsz?
Vagy kegyes,mert csak én vagyok eddig?
Hol leszel ha én már soha többé nem bolyongok?
Hol bolyongasz majd ha nem a lelkemben?

Életem végére megtudom kegyes vagy-e
Életem végér megtudom hittél-e
Életem végén kiderül szeretsz-e
Életem végeztekor meglátom ott vagy-e
Életem végeztekor rájövök enyém vagy-e
Életem végeztekor eldöntöm szerettelek amíg tudlak-e...

By:Soul Dramatic

Soul Dramatic a jellemzés és a környezetében élő lelkek,akik a várban élnek

Soul Dramatic vagyok. A mai nap éjszakáján,melynek bűvölete eddig elterelte figyelmem a sok kérdésről az életemben elgondolkoztam pár dolgon. Kevésszer volt hozzám kegyes az élet,de sokszor volt hozzám kegyes a barátság. Ha az élet maga nem is tud véleményt nyilvánítani ,hogy tetteit miért teszi velem(Pedig kíváncsi lennék a véleményére),megtettem barátaim,hozzám közel álló személyek és legfontosabb emberek lelkeitől,akik szívesen fogadták sutba dobva idejüket csak a feléjük irányított kérdésem avagy mondhatjuk úgy kérésem miatt.

A kérés/kérdés a következő volt:

„Ha ki tudnád fejteni nekem milyen vagyok mit mondanál illetve mit,miért értesz a godolataidban ?”

Nos kaptam válaszokat a lelkektől az életemben,de neveiket elrejtve mutatom nektek lelkek. Nem szeretném felfedni azonosítójukat,mert féltem őket és féltem magam is. Megmondom őszintén félek,attól,hogy valaki,akárki közém s a barátaim/a lelkeim közé akar állni,így neveiket köd fogja fedni. Ebben a blogban sosem a nevek voltak a fontosak hanem a szavak,az érzelmek. Amondó vagyok tehát akkor sorban a vélemények rólam :

1.Lélek kinek a nevét homály fedi:

·         Angyalok valóban léteznek?meglehet...és ha igen köztünk járnak emberi alakban? elképzelhető... és a kérdésedre a válasz nem. Eszemben sincs Soul-t egy angyalhoz hasonlítani. Benne nincs semmi természetfeletti. Se szárnya, se varázs ereje. Különc lenne? Furcsa vagy más? Mindenképp. Vajon miért? Mert ember. Megmaradt embernek, nem ajnározták istennek, nem alázták démonnak. Ő egy olyan ember, aki büszkén viselheti fajának nevét, mert megmaradt olyannak, amilyennek nem sokan mások. Nem vált kapzsivá, siker hajhásszá. Nem gázol át másokon a céljai beteljesítése érdekében. Nem dobálózik olyan szavakkal, amely köré nem fűz érzelmeket. Még ki sem kell mondani s ő máris segít, ha baj van. Úgy gondolom ilyennek kéne lennie egy embernek,s Soul a tökéletes példány. Elhanyagolható hibaszázalékkal és ember lévén némi rossz tulajdonsággal.

~

Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél
 Mint egy angyal, olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tűntél
Emlékszem szavadra, és amikor megfogtad kezem
 Bizsergető érzés járta át testem, tudtam, ez lesz a végzetem.

~

2. Lélek kinek a nevét homály fedi:

·         mindig próbálsz segíteni másokon,jószívű vagy, kedves vagy,de kissé zárkózott (ami érthető)

~

A szerelem jelené; multé s jövőé a barátság.

~

         3. Lélek kinek a nevét homály fedi:

·   Te  1nagyon  jó barát vagy akire lehet számítani a bajban is, sokat segítettél nekem amiért mindig hálás leszek, őszinte, kedves, rendes, szeretni való ember vagy

~

        Barát vagy az is maradsz lelkem...

~

4. Lélek kinek a nevét homály fedi:

·         Hogy milyen vagy? egyszerűen elképesztő...az én „bátyám” milyen lehetne? ha gond van segítesz, ha nem akkor is mondod hogy mi a véleményed az adott dologról, és nagyon sok mindent köszönhetek neked. Mindenkinek így kell szeretnie téged amilyen vagy, és én mindig is így foglak imádni téged, mint ahogy most is teszem, és rám bármikor számíthatsz, mert aranyos,kedves és segítőkész vagy  Szeretlek

~

A barátság nagyobbrészt tapintatból áll.
~

5. Lélek kinek a nevét homály fedi:

·         Nos Soul, elég régóta ismerem, élőben is találkoztunk már és mit is mondjak, nagyon szeretem, mikor megláttam legelőször életemben a Westendben odamentem és egyből megöleltem Egy picit érzékeny fiú, de ha magába fordul néha, akkor mindig okkal és nem picikkel, jó lelkű nagyon, szeretni is tud nagyon, lelkiismeretes és becsületes, negatívumot is szeretnék mondani rá, de nem tudok, ezen most eléggé elgondolkoztam, de nem volt soha semmi olyan dolog amiért rossz szót is mondhatnék rá. Szeretem, és remélem még nagyon sokáig barátok maradunk

~

Meggyógyítja sebes szívünket a barátság

~

6. Lélek kinek a nevét homály fedi:

·         Hát...nagyon sok rossz tulajdonságod van,rengeteg,de ez mind érzelmi alapú,aki nem ismer,nem tud rólad semmit,az el se viselne,de aki ezek mögé a rossz tulajdonságok mögé lát,vagyis engeded h mögé lásson,azt igazán szereted,és az mellett a hatalmas szeretet mellett,minden más eltörpül,mert lehetsz makacs,vagy hisztis,vagy nyávogós,tudjuk h mi van belül és ezért semmi rossz nem érdekel...: )

~

A barátság az, ahol nem lehet szakítani, akármi történik

~

7. Lélek kinek a nevét homály fedi:

·         Nagyon kedves vagy,megértő,segítőkész,együtt érző,okos,figyelmes,és a legjobban számít h igaz barát vagy 

~

A barátság legszebb aktusa az, midőn barátunkat hibáira figyelmessé tesszük.

~

8. Lélek kinek a nevét homály fedi: 

·   Hmm hát amit eddig tudok rólad és h velem milyen voltál : Szerintem kedves ,öszinte,érzékeny,törödő,aranyos,szókimondó,igasságos,barátságos,helyes,édes,cuki,mindíg kedvesen válaszol sose nem vagy bunkó vagy ha rossz napod van nem mutatod mások felé ....és még sok jó tulajdonság a rosszakat eddig még nem láttam de attól még lehetnek de a hiszti az tuti h van: P

~

Minden tökéletes a kezdetektől a végig, ha van egy barátod.

~

9. Lélek kinek a nevét homály fedi:

·         Első és legfontosabb hogy rendkívül furcsa és különleges személyiség!Nehéz kiismerni és a bizalmába férkőzni, és amikor úgy gondolod h ismered már akkor tévedsz!Ez egy kicsit rossz is benne, hogy nem beszél az érzéseiről. Olyan mintha több személyisége lenne:egyszerre egy nagy  gyerek mindenféle hülyeségbe benne van,de tud nagyon komoly is lenni, ha bajban vagy , nem tudod mit tegyél próbál segíteni!És nagyon perverz (igen ezt tedd bele) inkább nem fejtem ki. Ugyanakkor nagyon makacs, még akkor is ha nincs neki igaza, nem mindig látja be!Hirtelen haragú és forrófejű, lényegtelen dolgokon akad ki, és félreértelmezi néha amit mondanak neki, pesszimista olyan dolgokba is amiben nem kéne! De ez így am nehéz h miért érzem így, meg ehhez össze kell szednem a gondolataim. Tud bántó dolgokat mondani, úgy hogy észre se veszi! Vagy azt mondja figyel pedig egyáltalán nem látszik rajta(nem tudom mi miatt van)  De nagyon jó barát , sose mondanék le róla!Szeretem hogy egyedül mellette lehetek 100%-ig önmagam, minden álca nélkül, mert mellette nem félem önmagam mutatni, mert tudom így fogad el amilyen vagyok (első és egyetlen akinél így érzek ) Egoistának tűnik, de ez csak egy álca, így védekezik mások ellen, ezért is tűnik ismeretlenek számára, bunkónak és nagyképűnek, pedig egyáltalán nem az, aki ismeri tudja milyen igazán, mennyire egy törékeny lélek is,aki csak szeretetre vágyik.

·         De még később annyi dolog eszembe fog jutni! Na de tessék nagyon elvont személyiség , másképpen gondolkozik,mint az emberek többsége, nehéz megérteni!Néha úgy érzem nem evilági lenne. Ő egy kis elvont meg nem értett művészlélek. 

~

Mikor várod,hogy a szíved elviselje a bajt,ő felemel és óva int. Legyen az baj,vagy fenyegetés ő melletted fog állni és kitart a végsőkig,mert ő egy angyal,aki a te álmaidra vigyáz éjszaka és gyógyítja a szíved. Örökké neked él és a lelkednek.

~

Nos a blog végére érkezve megemlíteném,semmilyen sugallatot még véletlenül sem sugalltam a lelkeknek akik velem vannak,így még a rossz népek kedvéért is bármiben ha kérdeznek a válaszom illetve írásos bizonyítékom adhatom,nem játszottam közre válaszaikban. Ez az őszinte igazság és a vélemények sorozata rólam…Ez lennék én Soul Dramatic a lelkek szerint…Köszönöm a segítséget mindenkinek és köszönöm az olvasóknak,hogy megtiszteltek a blogom olvasásával. További bolyongásban gazdag életet lelkek.

Dramatic nem is olyan drámai

Lelkek kik a sötétben vagy a fényben szóltok hallgassátok a múltam:

November 6-án nem is olyan régen feladtam a keresést.Nem keresem tovább azt akit szeretek és hiszem azt,hogy vele örökre...nem keresem...unom már a keresgélést és elszánva magam belevágtam...a Szerelem újra rabságba ejtett és remélem egyúttal örökre,de ha nem is örökre amíg élek.Nem is tudom,hogy kezdjem*örül*

Nos a szívem legmélyebb kis zugából szólok most nektek:Nem tudom,de mintha az ég küldte volna...pont akkor jött hozzám mikor szükségem volt rá...akkor ölelt,mikor kellett és kis gyámoltalansága még jobban arra buzdította a tudatalattimat..."AKAROM ŐT"...Végül a sors úgy döntött ,hogy lehetséges és az én felemre döntötte a mérleget...Anubisz és Toth isten kegyes volt hozzám most az egyszer...Vissza zökkenve az ókori Egyiptomból úgy érzem megtaláltalak és veled akarok lenni...kiléted titkos marad,ahogy óhajtottad nem árullak el csak azt,hogy szeretlek és veled akarok lenni...életem végéig és még azon is túl...remélem te nem töröd össze a mesém üveg koporsóját és nem tépsz ki lapokat az emlékeimből,mert a lelkem már csak veled lehet boldog és nem akar mást.Jöhet bármi de kitartok és cserébe annyit kérek te is tarts ki...(L)

Régen még a lelki társam és a szerelmem előtt,ami nem is volt oly rég úgy éreztem drámaian rossz a lelkem...azt mondták külsőre helyes vagyok,de ha elhagynak lehetett valami baj és gondoltam a baj a lelkemmel van. Rájöttem nem én voltam a hibás...a hibás az a pár ember volt,aki összetört mindig és talán olvasva ezeket a sorokat szitkozódnak vagy megássák magukban saját sírjukat bánatukban de egy biztos...ha velem lenne a baj,nem leltem volna meg az életem egyetlen igaz kincsét.Remélem ti is emlékeim féltve őrzött lapjainak el rablói  még ti is lesztek igazán boldogok,mert én már az vagyok...és bízva bizakodom ha ti nem is de a szeretteim boldogok lesznek úgy ahogy most én...Szeretlek titeket és búcsúzóul annyit mondok:"Szeretet az amit érzel.....szeretet mely sosem csal...hazugság a csalódás...hazugság az árulás...szeretetben a hazugság sosincs,míg lélekben a szeretet teli és kifogyhatatlan"

Soul Dramatic

Szervusztok!

Nem is olyan rég közöltem a blogomban érzelmeim legmagasabb pontját,ami a szerelem volt.Mint minden ember szerelembe estem és vesztettem. A szerelem amit én jónak hittem hátba támadott. Pár nap kellett ,ahhoz hogy lábra tudjak állni,de végül sikerült,amiről azt hittem lehetetlen. Biztos olvassa az illető a blogomat és remélem rosszul érinti ez a dolog,mert nekem nehéz volt bármilyen erősnek is mutattam neki magam.Tudjátok ti is ,hogy vannak az emberek. Nem akarnak ilyen helyzetben pont az előtt gyengének tűnni,aki miatt mindez történt hanem megmutatni neki van élet ő utána is. Hát végülis megmutattam neki azt hiszem,hogy én kitartok nélküle is az ,hogy ezek után ő mit tesz az már az ő dolga.Utunk eddig közös volt,de ő választott így.A Részletekbe már nem kívánkozok bele menni csak folytatni az életem és keresni tovább,mer nem adom fel.

A blogom címe Soul Dramatic! Páran talán tudjátok régen Loveless Soulnak neveztettem magam,de arról lemondtam,mert megtaláltam a szerelmet.Így felvettem az eredeti becenevem ami a Johnny és hozzá tettem egy szót Dangerous. Veszélyes voltam anno,mert aki hátba szúrt kegyetlen módon bántam el vele.Persze nem fizikálisan kell ezt érteni...érzelmileg ahogy ő bántott ugyan úgy tettem vele is.De ezeknek az időknek vége.A mostani szakításom ráébresztett ezzel nem érek el semmit sem. Rájöttem Soul vagyis lélek voltam eddig is az is maradok és Dramatic azért mert bármilyen rossz jöhet lábra fogok állni.Lábra,mert már sok rosszat megjártam.A lényeg,hogy most erőt gyűjtök remélem értelme is lesz és szorítsatok...hátha összejön nekem is valami tökéletesen,ahogy én képzelem el ;$

Összetörve... /~No Way...semmiképp~

Tudod kedves...megismertelek és,mint egy hullócsillag az égen ragyogtad be az életem egét.Boldoggá tetted a mindennapjaim és boldogan mentem nap,mint nap iskolába elmesélni a barátaimnak,hogy vagy nekem és bearanyozod a szürke életvonalam.Mosolyogva vártalak és mosolyogva köszöntem el tőled,majd másnap emlékszel?Vártuk egymást és semmi sem állhatott közénk.Összetörhetetlen űrben alkottuk meg egymás iránti érzelmünk,majd ez az űr,ahogy alkottuk repedt be egyre nagyobb és nagyobb részekre.A repedés lassan kis darabokra változott majd a kis darabok nagyobb darabokban hulltak le és húzták magunkkal az életünk.Mostanra egy kis rész maradt és azt is elveszve érzem.Tudod jól...te is én is mi lenne a helyes,de nem merjük meglépni,mert mindkettőnknek nagyon fájna és nem akarom így végezni újból...én csak arra vágytam,hogy veled lehessek és őszintén szeressük egymást,hogy egy nap bearanyozhassuk a mindennapjaink és boldogok legyünk amíg csak tudunk.Túl sokat kértem az élettől?Csak veled akartam lenni,de nem kaphatjuk meg azt amit akarjunk,mert közénk áll az akadály és mindig felüti valami baja fejét.Veszekszünk és kibékülünk.Így megy ez nálunk,de nem felejtelek el ígérem.Nem akarlak feledni én nem lépem meg soha és nem is akarom azt meglépni ,ami talán most a helyes döntés lenne...Túlságosan a szívemhez nőttél kedves és...azt kell mondjam fájó szívvel...bizton állítom,hogy én jobban szeretlek,mint te engem...Szűkszavúvá váltál és lassan nem értjük már meg egymást és eltűnik a hatalmas lángra lobbant szerelmünk és egy kisebb tűz váltja fel,de én mindig táplálni fogom,még ha te nem is annyit adsz bele mint amennyit eleinte.Nem fáj nem bántasz meg és talán nem is hagysz el,de megsebeztél és érzed is a szívem vérző ízét,de a sötét fátyol a fejed körül eltakarja a szemed elöl az érzéseim és csak a szimatod után kutatva tapogatózol a sötétben.Másra bíztad azt,amit felém tápláltál és másfelé vezetett egy rossz úton.Elbukva érzem most magam...elbuktam a szerelem felé vezető úton,de nem érzem azt,hogy ez veszve lenne,de...rád bízom magam és megpróbálom a te utadon járni a szerelmet...remélem engem a fátyol és bizalom nem téveszt meg és nem söpör el hurrikán módjára az ösvényről,melyet nekünk jelöltek ki.Szívem tiéd és remélem egyszer a tiéd is az enyém lesz...Szívem felett te uralkodsz...benne élsz és ítélkezel... a döntésed,hogy elvérzik,vagy élteted,de kérlek...légy gyors és dönts bátran!

Egy vers annak,aki tisztán szeret

Befagyott már a tónak vize
Az idő száll,mint hópihe
Magányosan nem nézek a holdra
A szerelem szívem lángra gyújtja.

Szeretlek téged buta pára
Kérlek higgy nekem mikor azt mondom várlak
Buta voltam,hogy bántottalak
De szívem mondta kérlek mondj bármit bátran.

Várom a pillanatot mely megbabonáz
Szeretlek én téged ez nem habozás
Mint gyönyörű tavasz hölgy várja a nyarat
Úgy várlak én téged az ősz a téli urat.

Kegyesen kérlek ne haragudj rám
Szívemben az érzés buja és tiszta
Szívem olyan mint az erős vár
Szívemben a folt elmaszatolhatatlan tinta.

Szellő fújt felém,mint megannyi levelet
Szívem előtted nyitva bármily kegyesen
Ha eljönne a messzi halál hozzád utolsó szavam szerelmem
Egy búcsú csók és megannyi szó:szeretlek.

Kék Madár

Kék madár repült az égen.Reptében szárnyait csapdosta és gyorsan haladt célja felé,mikor megpillantott a földön bóklászó kis madarat.A kék madár szemeit lese véve a kis madárról leszállt egy kis faágra és onnan figyelte figyelik-e majd kicsit közelebb repült egy másik faágra a kis madárhoz.A kis madár a földkupacban csipegetett magának kis eleséget,míg beköszönt a hideg és megrázó tél,majd felkapta fejét és körül nézett.Nem látott apró szemeivel semmit,ami megzavarhatná dolgában,majd tovább folytatta tevékenységét.A kék madár elgondolkodott mitévő lehetne,mit tehetne annak érdekében,hogy a kis madár észre vegye,majd a kis madár mellé több kissebb madár csődült és a Kék madárnak elszállt minden bátorsága és tova szállt.Másnap a Kék madár ugyan arra repült,és újra megpillantotta a kis madarat.A kis madár szokásos helyén csipegetett,majd a Kék madár ugyan arra a helyre szállt le ahonnan előző nap figyelte.A Kék madár még közelebb repült hozzá.Leszállt kicsit messzebb a talajra a kis madár mögé.A kis madár újból felemelte fejét és körül nézett.Apró kis szemével nem látott semmit,ami megzavarhatná dolgában így tovább folytatta az evést.A Kék madár hirtelen nagy erőre kapott és még kicsit közelebb repült kis madárhoz,de mint előző nap most is felbukkant a kis madár sereg akik körbe vették a kis madarat és a Kék madár újból elrepült.Harmad nap reménykedve a Kék madár és elbízva magát repült ugyan arra amerre a kis madár is repült,de már nem látta sehol.Leszállt a kis földkupachoz ahol mindig látta ,majd lesütötte fejét.Apró szárnycsapásokat hallott,majd megfordult.A kis madár egyenesen a szemébe nézett.Mintha már ismerték volna egymást régről úgy viselkedtek egymással,majd felszálltak egy kis fára.Megismerkedtek egymással.Megismerték az egymásban rejlő kisebb illetve nagyobb közös tulajdonságokat.A kis madár viszont termetéhez képes hatalmas szellemi erővel rendelkezett soha senki nem tudta eltántorítani attól,amit fejébe vett.Sok idő eltelt és elérkezett a tél.Hatalmas hópelyhek sorakozva hulltak alá az égből és takarták be a földfelszínt hideg paplanukkal.A Kék madár elég jónak látta az ő és a kis madár kis gerle kapcsolatát és elmesélte neki,ő nem tud elszökni vele oda,hol nem ismerik most a fagy és a szél ízét.A kis madár ledöbbenve várta a Kék madár magyarázatát.A Kék madár elmesélve féltve őrzött titkát megbízott a kis madárban.Elmondta hát neki nem tud vele tartani,mert beteg.Beteg és ha vele tart akkor nagy baj is történhet.A kis madár bólintva a Kék madárnak átölelte őt és mondva neki maradjon csak nyugodtan semmi baj sem történik,csak várja meg míg elmúlik a zord hideg és újra viszont látja őt.A Kék madár mosolyogva bólintott vissza a kis madárnak.Nagy volt az öröm és a bánat is egyben,hogy míg sok idő van még vissza míg nem találkoznak.Elérkezett hát az idő...a kis madár búcsújához.Akkor abban a pillanatban a Kék madár átölelve a kis madarat búcsúzott.A kis madár ellökte őt,majd kirepült közös odújukból .Mikor a Kék madár a kis madár után sietett azt egy másik madárra látta elrepülni.Elrepült egy másik kék madárral.A Kék madár nem tudta mitévő legyen.Legyen hát dühös magára?Betegsége miatt nem tarthatott a kis madárral.Vagy legyen dühös a kis madárra?Mert mást választott, az ő közös útjukra?Egyiket sem tette.Magába fordult és várta a virágok beköszöntét...Várta és csak várt...a kis madár még sehol sincs...a Kék madár remélte a kis adár visszajön hozzá és elárulja neki miért történt ez mind velük.

Mese az életem...benne a bábok léteznek

Mese az életem...benne a bábok léteznek !
Ezt a címet adtam ennek a bejegyzésnek!Hogy miért?Nos ha jól megnézzük a saját kis életünket rájöhetünk tekinthetjük azt akárminek.Én egy mesének tekintem,ami reméljük nem hamar ér véget,hisz a vége így is úgy is drámai lesz,de míg nem érünk el a halál végső órájához,tegyük boldoggá azt,amit az az előtti időkben megtehetünk. Nos mesélni valóm mindig van,így most sem marad el,bár néha a meséim inkább hasonlítanak egy összeesküvésre alapuló regényre vagy esetleg kaland formájú történetre,mint egy kedves kis átlagos mesére. Az életemben mindig is voltak:
*Jó és rossz akarók

*Kedves tisztességes valamint lekezelő és becstelen pártfogók

*Olyan emberek,akik megértettek és olyanok akik még a környékén sem jártak

Akikről most szó lesz,mind elengedhetetlen emberek számomra.Nevüket nem említem meg,de ha olvassák ezt a bejegyzést mindenki magára ismer a rá mért "szerepre" :

-Hókirálynő:Te vagy nekem az egyetlen,oly és kedves személy,ki segített,de még soha nem látott és mikor itt lesz a tél egy apró akár...akár egy apró kis hópehelyből nézel rám és gondolom azt figyelsz és óvsz,ahogy én foglak téged,mint hős lovagod!

-Démon hercegnő:Te vagy nekem az a személy ki ha velem van minden jó és szép.Te vagy nekem az éjszaka fénye hiába is tűnsz illetve ütöd fel fejed a lakomban,te vagy az kire számíthatok még akkor is ha távol vagy,mert tudom ide sietsz hozzám amilyen gyorsan csak tudsz.Neked köszönhetem életem hátralévő részét.

-Hófehérke:Emlékezz Haja mint a fekete ében,szája mint a vörös rózsa és a bőre... a bőre,mint a földön összegyűjt friss és háborítatlan hópelyhek ének kara.Hófehérke...te vagy nekem a háborítatlan bizalom remélem már sosem nyílik ki az üvegkoporsód főleg nem másnak.(Benned megbízom)

-Királykisasszony:Most jöttél csak de máris mint ha már sokadjára látnálak.Könnyeid elűzik bármely gond vagy baj okát és mulatságos kedveddel a szomorúságom ölöd ki belőlem akarva,akaratlanul.Büszke vagyok,hogy jó irányba bár még ha nem is célba érve,de már lassan afelé közelítve érsz be a labirintusom végére.

-Az kinek saját meséje van:Baj esetén okos és tudatos és roppant eleven,élénk,sokszínű személyiséged beragyogja az eget a mesémnek.Tanácsaim néha ,néha nem megfogadva döntesz de hisz mit is tehetne egy saját meséjét élő személy?Csak így tovább,de sose feledd.Egy másik mese is lehet roppant bölcs még ha nem is tűnik annak.Próbálj meg bízni kedves...és bízva bízzál.

-A szív herceg:Nos kedves "barátom" eljött hát az idő,hogy rólad is írjak és nem tudom mit is mondhatnék a szív herceg cím azzal jár,hogy te mint szív gondolkodsz.De ennek megvannak az árai is kérlek,próbálj meg az életben talpra esettebb lenni és lásd be.Nem minden barát,akit annak látsz vagy mondasz.Szíved hatalmas,de kérlek érdemelje ki az ki be akar jutni annak ajtaján.

-Bizalmatlanság Istennője:Eljött a pillanat,hogy eláruljam nem tudok nélküled élni.Az emlékeid nélkül nem!És nem is akarok!Bizalmat szavaztam neked a mesémben,de te gyáván meghátráltál a feladatnak és más meséjét választva elárultad közös jövőnk.Megbánhattad talán vagy megfogod de tudd ha te nem is emléked pótol és nem múlik el.Így emlékszem majd rád...Istennő voltál a szememben,de nem a Bizalom Istennője.

A szerepeket kiosztottam.Ahogy alakul majd a mesém,úgy fog a társulat létszáma is alakulni,de bízom benne a rohamos csökkenés,mint a múltban már nem teljesül be újra.Reménykedjünk abban,hogy a növekedés fogja felütni a fejét a történetben,mely minden nap más címet kap.A nap alakulásával a cím is változik,majd a nap lezárásával eldől.Az idő befolyásol mindent,majd a társulat dönt mit cselekszik.Reménykedjünk minden jó...ha jó a vége !

Saraba-Búcsú avagy valóm egyértelműen tagadom

Hát elérkeztem ahhoz a pillanathoz életemben,hogy azt mondjam...Kai Phinix megszűnik létezni és elmondom nem vagyok az akinek mondtam magamat.Hogy miért és hogyan tettem mindezt?Legyen annyi elég megakartam szabadulni az emlékektől és rájöttem ez még rosszabb,mert nem csak,hogy a múltam nem felejtem el,de még a jelenem és a jövőm is elrontom.A nevem Johnny Dangerous(Myvipen rám kereshettek) És adatlapomon találtok egy Saraba(azt jelenti Búcsú) nevet kapott mappát,amiben találtok különböző emberekről képeket...sajnos úgy érzem sok fog még bele kerülni,de ahogy beteszem őket oda sorban zárom le magamban a múltat és az emlékek színes ösvényét magamban.Lisa volt az aki az egyik legjobb barátjának nevezett engem egyben "ikertesójának".Mikor elhagyott azt tettem,amit csak páran láttak tőlem,de aki látta elszörnyedt(Lisa ha olvasod ezt tudnod kell ez az a dolog,amit először is utoljára mutattam neked webcamerába és amitől annyira féltél,hogy megteszem).A következő a sorban Ády volt.Ő volt az a személy,mikor először személyes találkozóról volt szó és találkoztunk örültem a legjobban,ő volt az,aki a legjobb fiú barátjának nevezett.Te is elvesztél hát sötét rengetegben és nem találod önmagad?Vagy csupán annyira feledékeny vagy,hogy elfelejted a "legjobb barátod"?A harmadik személy Steffi.Igazából nem sokszor beszéltünk Steffi de el kell mondjam a szívembe zártalak,de te is mint a többi ugyanúgy fordítottatok hátat.Vajon emlékszel-e még rám?: )A negyedik személy akkori becenevén Bloo ...emlékszem kértem tőle személyes jellemzést magamról.Sok bókot rakott bele és elmondta nekem,hogy mókás vicces figura vagyok,de mindig meghallgatom és segítek ha tudok.Hát hová tűnt az a lány,aki ezeket mondta nekem ?Az ötödik tag Sophie Infection! Sophie és az én kapcsolatom nem igazán volt mély,de ő is mint Steffi a szívembe tartozott és azt hittem a távolság ellenére még nagyon jó barátok vagyunk.Rosszul vélekedtem talán veled kapcsolatban ?Nos ennyi lenne a Saraba...sokan kérdeztétek aznap mikor kibukott belőlem mindez.Azoknak mondom,hogy Saraba akiknek búcsút intek.Így hát...Lisa,Ády,Steffi,Sophie és Bloo...Saraba!!!

Lucifer a bukott angyal avagy elmélkedés a jó és a rossz között

Azon gondolkodtam a mai nap,hogy vajon Lucifer az Ördög maga valójában,olyan gonosz személyiség,mint amilyennek mondják és hasonlítják?Valóban akkora istenkáromló-e mint amilyennek mondják?Magáról azt állítja a tagadás ősi szelleme,de ha úgy vesszük Isten nem volt tisztában azzal a kérdéssel ha jót alkot,akkor ott a gonosz is felüti a fejét?És valójában igazi gonosz-e az aminek azt hisszük?Lucifer egyetlen hibája az volt,hogy Istennel szembeszegült.Az Úrral szemben ő azt mondta felesleges megteremteni az embereket,hisz mind tökéletlen és mihaszna néppé lesznek...Lucifer mindezt megjósolta,de Isten hagyta ezt,megteremtette és mégsem vette vissza azt amit megteremtett akkor mikor az első ember pár rögtön elbukott.Lucifer kígyó képében felkínálta Évának a tiltott gyümölcsöt és hiszékenységével elítélte ön-Ádám és a világ sorsát is.A büntetés az lett,hogy elvesztették "halhatatlanságuk" és kiűzték őket a Paradicsomból.Lucifer ezzel elérte és rácáfolt Isten teremtésére arra a személyre cáfolt rá ,aki elméletileg és a gyakorlatban is maga a tökéletes lény.Így kérdezem ha Isten valójában tökéletes Lucifer miért látta előre,hogy az emberek elbuknak?~Az érzelem mindennek a kulcsa~Isten miért nem vetett véget annak,ami helytelen és hatalmas rosszat is szülhet?Talán a régi kor deizmus féle követőinek van ebben igaza akik szerint Isten megteremtette az emberi világot ,de azt magára hagyta.Lehet így van?Ezek szerint csak úgy volnánk és majd egyszer csak eltűnünk,úgy ahogy lettünk?Biztos furcsa érzés lesz..de addig is elmélkedjünk tovább!Lucifer logikus gondolkodásával jutott az Alvilág fejedelmi posztjára,de vajon amit kért Istentől,hogy adjon neki egy részt abból amit alkotott...vajon,akkor milyen világban élnénk?Bűnözés mentes világgá lettünk volna?És örökké élnénk?Hiába gondolkodom nem tudnék rájönni,de lehet ez a legtökéletesebb megoldás számunkra hisz ha örökké élnénk kitudja meddig bírnánk nemde? Van olyan,hogy jó és rossz.De minden ember alapjáraton eredendően jó!Senkiben sincs benne,hogy rossznak született,senkiben sincs benne,hogy jónak.Ebből a szempontból a szülők képezik a fejlődésünk kulcsát.Ők döntik el milyenné válunk,de vajon csakis ők tehetnek arról,hogy ki milyen szerepet és milyen jellemmel lesz megáldva?Sajnos nem,hisz átlagban a szüleink jót akarnak nekünk és ha csak ezen múlna mindenki~legalább is az emberiség nagyobb része~jó és tisztességes emberekből állna.A környezetünk és a hely ahol felnövünk is hatással van fejlődésünk és lényünk kialakításában.Sajnos napjainkban a bűnözés világméretű gondot jelent.A sok rossz ember és a bűncselekmények söpörnek végig a világunkon.Vajon ha létezik olyan,hogy külső szemlélő az vajon min tűnődhet?Azon,hogy mivé vált az emberiség?Van olyan ,aki belelátna az ő fejébe?Kíváncsiság hajtana engem nagyon,hogy a legtöbb ilyen bűnöző és rossz magaviseletű egyben személyiségű emberek mitől lettek ennyire határozottan ellentéte a jó szerepének a világban.És ha létezik,olyan hogy rossz,de valójában azért cselekedik ilyet,mert jót akar...vajon megbocsájthatók-e ezek...megbocsájtják nekünk az emberek és szeretteink?Van rá bocsánat?Sajnos az emberekben minden egyes emberbe megtalálható a rossz és a jó de mindenkiben több van az egyik oldalon,mint a másikon és így az egyensúlya megborulva jellemzi őt.Hisz nincs olyan ember ,aki öl és azt mondanánk rá,hogy pénzt adományoz a rákos betegek vagy egyéb alapítványoknak.Vagy ha van ilyen akkor ott valami nincs rendbe.Alapvetően két féle ember létezik:Jó és Rossz Lucifer ezek után...melyik szerepet tölti be?Logikus gondolkodásának hála érdemelte a poklot ki és vált arkangyallá.

Visszatért egy emlék?"Hófehérke" megbukott

Szervusz sors! Hozzád szeretném először szólni első szavaimat,mivel legkedvesebb gyermekmesém főszereplője egy gyönyörű lány!Egy lány kinek hosszú ében fekete haja van.Szája mint a vörös rózsa.Bőre pedig oly fehér,mint téli hóvihar után az avar.Ennek a lánynak az élete nem alakul sem jól sem pedig rosszul,hisz mint minden mesében megtalálja a csoda szép hercege a fehér lovon,de míg elérkezik hozzá egy olyan dologba kerül,ami számomra a legtöbbet jelenti.Egy üvegkoporsóban várja azt,aki majd őt felébreszti örök álomra ítélt kényelmetlen helyzetéből és arra vár,akiben örökre színtisztán megbízhat.Oh Sors...miért teszed velem,mindig,hogy akárhányszor valakit eme lányhoz hasonlítok az megbukik és hiába próbálom ébreszteni,ő nem kel fel soha az álomból?Mikor pedig már felébred akkor igaz megbánja,de én már sosem kívánom vissza azt az időt,amit vissza akar pörgetni.Miért rontasz el még jobban és teszel egyre zárkózottabbá?Bármit amit vétettem,megfizettem érte,de nincs olyan nagy bűnöm,amit ezt érdemlem tőled.Hisz ismersz már annyira,hogy eltudd képzelni,mennyire fáj ez most nekem.De megértelek,hisz biztos ez is fizetség részedről,amit a nagy és hatalmas élet ellen követtem el.Szeretném egyszer tudni a kérdésemre a választ miszerint:-Miért van az,hogy valakire azt mondom "Hófehérke" megbukott?Miért bukik el mind? Visszatért egy emlék.Sosem hittem volna,de megengedtem egy emléknek,amit még soha senkinek,hogy vissza térjen arra a helyre illetve annak a bizonyos helynek a legelső állmására ahol volt.Mit művelt velem,hogy képes vagyok elnézni?Mi történt velem,hogy egy emléknek engedtem,azt hogy újra lobbantsa a szívem tüzét?Nem ismerem magam még eléggé ahhoz,hogy kitudjam mondani magamnak őszintén,hogy soha többé emlékek amik nem hiányoznak?Miért tért vissza és miért történt mindez akkoriban?Sok emléket hagytam el,de egyiknek sem engedném meg,hogy valaha is felvegye velem a kapcsolatot.Se T. Se Á. Se L. Se senki.Megszabadultam tőlük és nem tudom K. miért tudott vissza térni.Annyit tudok,hogy Kai Phinix vagyok és erős személyiség.Nem leszek már olyan esetlen és az mint rég...azok az idők elmúltak.Kai Phinix erős és nem hagyja ,hogy a várán egy apró karcolás is essen!

Emlék "hajhász"

Ma mint minden nap újra keresésre adtam a fejemet,mert keresem a barátokat,ahol csak lehet!Ha van valaki ,aki igaz és tiszta emlékekkel rendelkezik,be nem fertőzött gondolatokkal és színtiszta szeretettel,akiben van némi jókedv és örömteliség...pont őt keresem,de mint minden nap ma is eltévedtem a sötét rengetegben.Kerestem míg rá nem akadtam egy olyas valakire ,aki nagyon szimpatikusnak tűnt.Egy elvont személyiségre bukkantam talán?Egy olyanra mint jómagam?Felkavarogtak bennem az emlékek és az összes magam által keresett barát az eszembe jutott,hogy talán hasonlít valakire,de lehet új személyiséget találtam új emlékekkel és új megpróbáltatásokkal.Vágjunk hát bele!Sajnos az örömöm és a jókedvem,amit ebbe a kapcsolatba öltem volna felemésztett egy valaki jelenléte ennek a személynek az életében.Egy ember miatt elveszett minden benne táplált reményem és még most is keresnem kell,hogy megtaláljak egy új egy valóságos és segítségért kiáltó emlékekkel rendelkező személy barátságát.Nem...nem adom fel,mert amennyi ember annyi emlék és én nagyon sok emlékkel szembe akarok nézni.Addig,míg el nem feledem az enyéimet.Kevésszer jut eszembe,hogy miért vagyok emlék "hajhász" ,de amikor belehasít az elmémbe,iszonyatosan nagy bánat önti el a szívemet.Elkeseredésemben menekülök.Menekülök,amíg valaki az emlékeit nem adja nekem,hogy felejtsem az enyéim.Vajon mikor zárul be ez az ördögi kör?

Elveszítem az emlékeim ?

Mivel is kezdhetném a blogom ezen szakaszát.Már magát a címet nehezemre esett leírni,mert kezdem úgy érezni ,hogy egyedül kell boldogulnom.Eddig ott voltak ők akiket emlékek öveznek körbe a szívem minden apró kis helyén megnyugvó érzések,de most már ők is kezdenek halványulni az életemből.Múlnak ahogy az emberi elméből a gondolatok,majd újra szikrára kapnak,amit én csak remélhetek csupán.Egy élmény velük beszélni és valóban lelkitársaim mind,nem kívánhatnék náluk jobb barátokat a világon.De most tudom talán elhamarkodottan írom ezen sorokat de úgy érzem pótolható lennék az életükben és mindenkinek kezdődik valamilyen dolog az élete ezen szakaszában.Suli,szerelem,barátok és hanyagnak tartom őket,mert nem figyelik azt,hogy míg ők gyarapítják az emlékeket én máig is azoknak élek,amit nehezen összehoztunk.Nem!Nem hibáztatok senkit,mert mint nekem is nekik is van külön életük,de ez a blogom és mint az írója kötelességemnek érzem leírni ide mindent amit magamban hordozok és most ez bántja a szívem,hogy fontosak az emlékek,de sorban hagyják el a szívemben már régóta óvó helyet,amit külön nekik hoztam létre oly sok szenvedés után az életemben.Arra gondoltam egy ideig magányra kárhoztatom magam míg mindent rendbe nem hozok a saját életemben.Vajon mi lenne akkor?Kibírnám nélkülük és ha ki mit szólna mindenki a nyugodt és korlátlanul új Kai-hoz? Mikor kinyitottam ma a szemem nem sejtettem mivel találom szemben magamat és azt a eszközt,amivel a szerelmet érzitek ti szerelemre fogható emberek.Szív.Erről lenne most szó.Arra a meglátásra jutottam,amint ma Tai-al beszéltem,hogy szeret,szeret igazán és köszönöm is neki,de nem érzem magam fontosnak ha neki ott van az akit igazán szeret és boldog vele mégha az a személy viszont nem is szereti és soha nem is fogja,mert annak a férfinak a szíve már másé réges-rég és képtelenség hogy Tai-al legyen,mert ez a férfi nem az egyenes emberek közé tartozik.De mint minden ember Tai sem képes a szívének parancsolni és megértem.Én feladtam,hogy tovább küzdjek a lelkével és a szívével,az mellett ami helyes lenne és ésszerű,mert a hatalmas teher a vállamon minden erőm felemészti,és hiába próbálok tőle megszabadulni,minden egyes elejtett kődarabnál kettővel több és nagyobb súly nehezedik rám.A végén felfogom adni ,de mint ahogy most is éppen szenvedek ezeknek a súlyától és nem tud róla senki,ugyan úgy fogok róla hallgatni és nem elmondani senkinek,hogy igen feladtam.Tai-tól is emlékeket kapok már.Próbálok pozitívan az élethez viszonyulni,de most mi sem esne jobban egy mosolynál,amit felém intéznek érzésük kifejtése által.Mit sem érne többet egy egyszerű mosoly felém célozva.Vagy akár egy pillantás,amit felém tesznek.Emlékszel Tai?Mindketten egyszerre mondtuk mikor megmutattam azt a számot.És mindkettőnknek ugyan az tetszett.I LOVE YOU!Hiányzik mindenkivel eltöltött perc.Minden átbeszélt éjszaka és minden mosoly.Hiányoznak a veszekedések,amiből leszűrtük egymás felé,hogy fontos a másik és könnyű megbocsájtani,még ha néha nehéznek is tűnik.Hiányoznak az emlékek a szívemből.Visszakaphatom őket?

Bennem a magány dalol avagy nincs már emlékem !

Ma is mint minden nap egy gonddal ébredtem.Hogy minek vagyok egyáltalán?!Hisz semmi nyomós oka nincs,csak másnak lenne oka látni valamit abban,mikor ezt mondom,de magamnak egyáltalán semmi okom nincs és ez így elég fura.Vannak barátaim és segítek nekik,ahogy csak tudok,úgy ahogy csak szükségét látom.De vissza kanyarodva a napomhoz,ma reggel korán mikor kinyitottam a szemem,felpillantottam és elmélkedésbe kezdtem.A gondolatok szárnyalása közben betoppant testvérem is a szobámba és alaposan kifaggatott.Hiába leplezem előtte akármilyen bánatom,bút és örömöt előle nem tudok elrejteni soha.Megfogta két kezem és a szemembe nézett . -Hát nem csodás ez a nap?Miért nem élvezed velem? Morogtam egyet,majd a paplan alá bújva válaszoltam,hogy a szemébe se kelljen néznem! -Magányt érzek! Bebújt a paplanom alá és megölelt.Sokáig így voltunk,majd kihúzott a meleg takaró alól és elmentünk reggelizni.Jól kioktatott,hogy mindenem megvan és ne keressek többet,mert ami van az is kincs.Elfogadtam a magamban feltett kérdésemre a válaszát és haladtunk a nap további eseményeiben tovább...Mint minden nap apa nem volt otthon mikor keltünk és miénk volt megint a ház.Pár óránk volt csak mielőtt belépett volna a házunkba a magán tanárunk és kezdte volna el az oktatást,de most az egyszer,most az egyetlen egy pillanatban felhangzott valami...egy szó...egy emlék...Séta!Úgy gondoltam muszáj megtennem és most az egyszer tilosban járnom.Mindent megbeszéltem testvéremmel és magára hagytam a házban,majd elindultam.Séta közben találkoztam sok furcsa alakkal,mind megbámult.Nem is hibáztatom őket a külsőm kicsit egyedi és más mint az itt megszokott viselet.De nem foglalkoztatott most ,hogy mit is gondolnak legbelül magukban hisz nem sokszor fognak látni ez is különleges alkalom ,hogy most épp ebben a pillanatban kiléptem az ajtón és vágok neki a nagyvilágnak.Sok idővel később egyenes úton haladva olyan helyre érkeztem amit eddig csak kerültem.Szívem el rablójára emlékeztetett ez a hely.A hatalmas park...a park ahol először kicsaltak belőlem csöppnyi érzelmet is.Ő...ő volt az talán akinek az emléke nem hagy nyugodni?Vagy tényleg megvan minden és nem tudom megelégelni azt amim van?Vagy a kíváncsiság maga,hogy milyen lenne ha...?Egyszerűen nem tudom,de leültem egy fa alá és kikapcsoltam az agyamat.Csak pihentem a fa alatt ahol először megtörtént...Telt az idő és délutánra állt az idő vas kereke,de én még maradtam volna legszívesebben,de inkább hallgattam a szívemre és siettem haza testvéremhez...Tai már vár engem!Nem is tudom mi lenne velem nélküled Tai!Haza érve bementem a nappaliba de nem volt ott.Benéztem a konyhába de ott sincs.Meglestem kint a kertben,még a frissen nyírt bokrok mögé is néztem de sehol.Felmentem az emeletre és a szobájába néztem de sehol sem volt.Végül az én szobám következett.Lépteim egyre szaporábbak lettek és a végére lihegve futottam,majd benyitottam.A ajtó kilincs jéghideg volt,mintha előre jelezne egy hatalmas bajt.Egy bajt,ami mindent megváltoztat.Megpillantottam ikertestvéremet ,ahogy az ágyam mellett egy kézzel támaszkodva olvas valamit.Megszorult a vér az ereimben,majd rápillantottam a könyvre:

Kai Phinix emlékei

A cím láttán és a borításán tudtam... a naplóm titka immár nem titok és minden egyes szót ,amit olvastak belőle felejtettem el,milyen is volt ez a mai nap egészen eddig.Mikor becsuktam az ajtót hatalmas sötétség kerekedett,majd mintha az ég megérezte volna ,hogy a családunkban valami titok lappang és kezd kitudódni az egyik!Beborult az ég és esni kezdett.Tai lefelé nézett szemét nem láttam,mert haja a szemébe lógott,majd a könyv a földön hevert keze pedig halottnak tüntek,csak lógtak lefelé én pedig megfagytam...

Emlékek

3:38 perckor írom ezeket a sorokat,mikor a legutolsó ütés érkezett a szívembe,attól a személytől is kaptam,akitől nem vártam volna és ez küldött padlóra.Régebben azt hittem nem lesz több ilyen,mert kitudom szűrni kiben nem csalódok soha,mert ha egyszer csalódsz minden megváltozik.És mégis elbuktam,mert hittem a csodákban,saját magamban is csalódnom kellett.Utoljára történt ez meg.Minimális emberekkel fogom csak a kapcsolatot tartani és minden erőmmel azon leszek,hogy erőm legyen hinni a csodákban,hogy soha nem csalódok bennük.Voltak olyanok kik"testvérüknek" mondtak,voltak olyanok kik azt mondták én vagyok a "legjobb"barátjuk és mind egytől egyig cserben hagyott.Páran maradtak csak,akikben még megtudok bízni,akik nem hagytak el.De kitudja mi lesz a vége?!Esélyt adok nekik,de már minden az időn múlik,de megváltozok.Magamba fordulok és nem adom ki könnyen az emlékeimet sem az érzelmeimet!Eltűnök és megtudják milyen érzés a hiány,mikor nem vagyok ott nekik és nem támasztom őket,mint életük tartógerendája.Csupán én is emlékké váltam,és már nagyon kevés embernek a jelenjében élek.

"Mindig barátra vágytam. Kerestem valakit, aki szeret, és együtt érez velem. És lám, e néptelen tengeren megtaláltam, de sajnos csak addig, míg értékét fölismertem, s mindjárt el is veszítem őt."

"Vannak, akik egyszerűen tovább tudnak menni. Tudod, gyászolnak, sírnak, és kész. Vagy legalábbis úgy tűnik. De nekem... nem tudom. Nem akartam rendbe hozni a dolgokat csak azért, hogy felejtsek. Ez olyasvalami volt, ami tönkrement. Csak megtörtént. És nap mint nap kerülgetem, mint egy gödröt a feljáróban. Tiszteletben tartom, emlékszek rá, és ugyanakkor haladok előre."

"Csak azt vesztheted el, ami sosem volt a tied."

"Könnyebb megszerezni valamit, mint elveszíteni,
mert ami egyszer már tied volt, nehéz azt elfeledni."

"Gyönyörű, kora nyári szürkület ereszkedett alá, amikor nagyon tudnak fájni az emlékek, a kezdet és a befejezés."

"Igyekezz önként megszabadulni attól, amit félsz elveszíteni."

"Mi sajátunk, méltón nem becsüljük
Míg élvezzük, de hogyha elveszítjük
Tódítjuk értékét és megtalálunk
Oly érdemet, mi benne föl se tűnt,
Míg a miénk volt."


"Akármilyen szép legyen a gyémánt, de ha rútul vagyon metszve nem becsülik."

Neked szánom a szót,emlékek szállnak veled mint tollak az égből

Te!Hittem benned és bizalmam kárhozattá tömörült,mert azzá tettél,ami sosem akartam lenni,azzá ami sosem voltam.Féltékeny és bosszús,mert szavadat belém döfted,mint életben hátamba a kést.Te és az elhagyott emlékem vígan mókáztok azokkal,kiket szívem gyűlöl,de elnézem.Te és az elhagyott emlékem vígan mókáztok míg én itthon szenvedek rabláncok és szörnyű magány alatt.Te és az elhagyott emlékem vígan mókáztok s közben rád gondolok ,közben megjössz és szavaiddal ölsz meg.Vártalak karjaimban,mint szerető hitvesem,de te őt támadod és barátom,hogy leszel így tovább ha szívem támadod,ahogy a többi hitvány eb?Gondolkodik a lélek,emlékezet lobban elég sorban mind mint megannyi múló szeszély.Veled haltam volna nem egyszer te is tudod,de támadod szívem értelmét azzal az indokkal:Te is támadod barátom!Igaz vala barátod támadtam,mert okom nyilvánvaló és rendíthetetlen.Ő maga a gonosz és te pedig most segédje,mert nem látod miatta egymásnak ugrottunk.Támadod szavaddal azt akit szeretek,támadod őt ki szívemnek kedves.Késsel szúrod le,legféltettebb kincsemet,de a két történés nem egyformán valós.Egyik hited a másik valód.Értsd meg azt,hogy nem egyenrangú a két szó barátod és életed.Barátod lehet jó és gonosz engem már cseppet sem magasztal az égbe,de az életed sosem támadom meg,főleg nem őt,mert tudom számodra ő a legkedvesebb.Támadtál,miközben vádoltad életem azzal,hogy ő miatta nem találkozunk,de a találkozunk oka édesanyám ki ha nem szólalá felém azzal indokkal,hogy tartsalak vele az úr azonodik napján,melyen találkoznánk,mi egymás karjába borulhatnánk.Ezért értsd meg emlék,nem tehetek róla...középkori történetem szól arról mit is érzek a szívemben most.Ha elfogadod ha nem itt egyedül te vagy a vétkes,mert két dolgot egy értelem alá vettél és ez fáj.

Viszlát barát üdvözöllek emlék

Kellemetlen és fájó érzés szorult a szívembe,amit megosztok veletek.Barátok,barátság.Vajon mindenki tisztában van maga a szó eredeti fogalmával?Számomra annyit tesz legminimálisabb értelmében,hogy ha magányosnak érzed magad veled vannak,összetartják a lelked nehogy szétess és ha mégis megtörténik segítik újjá építeni.Ma éppen este,mikor egyik kedvenc könyvem lapozgattam jöttem rá milyen magányos is vagyok és elgondolkodtam azon kik is tennék meg azt,hogy elűzzék ezt az érzést.Arra jöttem rá,hogy kevesen!Elég kevesen vannak azok akiket arra méltatnék,hogy azt mondjam feléjük tekintve két szemükbe:-Igen pontosan te vagy az az ember,akire számítottam és meg is tette ezt értem,mert te egy igazi barát vagy,olyan barát,akire számíthatok még ebben a legcsekélyebb érzésnél is a magánynál.Mikor a fejembe süvített ez a gondolat valahogy könnyebbnek éreztem magam,egy hatalmas kő esett le a szívemről,hisz minden ember vélekedhet úgy ahogy kedve tartja de lassan mindenki egytől egyig belátja majd,hogy ebben a dologban amit most elmondok egy valami lehet és igaz az pedig,hogy lehet annyi barátod mint égen a csillag,lehet annyi mint nappal a fény,de igaz barátok csak annyi mint tiszta szívű ember a földön!Igazán Kevés.Azt tartják az ember eredendően jó ,de most belegondolva minden embernek más típusú igaz barátja lehet.Tegyük fel van két ember akiknek vannak közös ismerősei míg az egyiknek a másik csak barát,addig a másik embernek ő az igaz barátja lehet.Minden a közös szimpatizáláson múlik,valamint az érdeklődési körön és magunkban,a lelkünkben.Ma jöttem rá minderre,hogy lehet közös ismeretségetek,de az az egy biztos ha ez nincs meg bennetek,akkor szimplán barátok vagytok,akiben meg valamint nem lehet megbízni.Mindenki maga dönti el kiben,hol és mikor bízik meg mi miatt.Én megtanultam,azt míg vannak barátaim velük ellehetek,szórakozhatok,mulathatok de igaz barátaim és köztem valami más érzelem játszódik le valami biztonságos mégis kacifántos érzelem,amit bizalom övez és szeretet kerít hatalmába.Emlékeim voltak arról,hogy barátoknak szólítottam mindenkit ,egyenrangúnak éreztem őket,de valahogy sosem éreztem annak.Elkövetkezett az a nap is amikor azt mondom,nem kellenek a csupa bókok a csupa álmok,mert mind hasztalan.A céljuk csak annyi,hogy veled legyenek,de értelme nincs,így megszabadulok tőlük,míg a fontosabb emlékek velem maradnak és tovább kísérnek utamon.Mindannyian kapnak tőlem egy-egy emléket,amit a végén ha összerakunk egy egészet kapunk.És megtudhatják létem legkedvesebb és legborzalmasabb múltbéli jelenségét azaz emlékét...mindent ő tart fenn,mert ha nem lenne emlékünk nem lenne múltunk sem és a múltunkat sohasem tagadhatjuk le senki és semmi előtt.De megtehetjük,hogy hosszabb ideig leplezzük és csak azok előtt tárjuk fel akik érdemesek is rá.