Saraba-Búcsú avagy valóm egyértelműen tagadom

Hát elérkeztem ahhoz a pillanathoz életemben,hogy azt mondjam...Kai Phinix megszűnik létezni és elmondom nem vagyok az akinek mondtam magamat.Hogy miért és hogyan tettem mindezt?Legyen annyi elég megakartam szabadulni az emlékektől és rájöttem ez még rosszabb,mert nem csak,hogy a múltam nem felejtem el,de még a jelenem és a jövőm is elrontom.A nevem Johnny Dangerous(Myvipen rám kereshettek) És adatlapomon találtok egy Saraba(azt jelenti Búcsú) nevet kapott mappát,amiben találtok különböző emberekről képeket...sajnos úgy érzem sok fog még bele kerülni,de ahogy beteszem őket oda sorban zárom le magamban a múltat és az emlékek színes ösvényét magamban.Lisa volt az aki az egyik legjobb barátjának nevezett engem egyben "ikertesójának".Mikor elhagyott azt tettem,amit csak páran láttak tőlem,de aki látta elszörnyedt(Lisa ha olvasod ezt tudnod kell ez az a dolog,amit először is utoljára mutattam neked webcamerába és amitől annyira féltél,hogy megteszem).A következő a sorban Ády volt.Ő volt az a személy,mikor először személyes találkozóról volt szó és találkoztunk örültem a legjobban,ő volt az,aki a legjobb fiú barátjának nevezett.Te is elvesztél hát sötét rengetegben és nem találod önmagad?Vagy csupán annyira feledékeny vagy,hogy elfelejted a "legjobb barátod"?A harmadik személy Steffi.Igazából nem sokszor beszéltünk Steffi de el kell mondjam a szívembe zártalak,de te is mint a többi ugyanúgy fordítottatok hátat.Vajon emlékszel-e még rám?: )A negyedik személy akkori becenevén Bloo ...emlékszem kértem tőle személyes jellemzést magamról.Sok bókot rakott bele és elmondta nekem,hogy mókás vicces figura vagyok,de mindig meghallgatom és segítek ha tudok.Hát hová tűnt az a lány,aki ezeket mondta nekem ?Az ötödik tag Sophie Infection! Sophie és az én kapcsolatom nem igazán volt mély,de ő is mint Steffi a szívembe tartozott és azt hittem a távolság ellenére még nagyon jó barátok vagyunk.Rosszul vélekedtem talán veled kapcsolatban ?Nos ennyi lenne a Saraba...sokan kérdeztétek aznap mikor kibukott belőlem mindez.Azoknak mondom,hogy Saraba akiknek búcsút intek.Így hát...Lisa,Ády,Steffi,Sophie és Bloo...Saraba!!!

Lucifer a bukott angyal avagy elmélkedés a jó és a rossz között

Azon gondolkodtam a mai nap,hogy vajon Lucifer az Ördög maga valójában,olyan gonosz személyiség,mint amilyennek mondják és hasonlítják?Valóban akkora istenkáromló-e mint amilyennek mondják?Magáról azt állítja a tagadás ősi szelleme,de ha úgy vesszük Isten nem volt tisztában azzal a kérdéssel ha jót alkot,akkor ott a gonosz is felüti a fejét?És valójában igazi gonosz-e az aminek azt hisszük?Lucifer egyetlen hibája az volt,hogy Istennel szembeszegült.Az Úrral szemben ő azt mondta felesleges megteremteni az embereket,hisz mind tökéletlen és mihaszna néppé lesznek...Lucifer mindezt megjósolta,de Isten hagyta ezt,megteremtette és mégsem vette vissza azt amit megteremtett akkor mikor az első ember pár rögtön elbukott.Lucifer kígyó képében felkínálta Évának a tiltott gyümölcsöt és hiszékenységével elítélte ön-Ádám és a világ sorsát is.A büntetés az lett,hogy elvesztették "halhatatlanságuk" és kiűzték őket a Paradicsomból.Lucifer ezzel elérte és rácáfolt Isten teremtésére arra a személyre cáfolt rá ,aki elméletileg és a gyakorlatban is maga a tökéletes lény.Így kérdezem ha Isten valójában tökéletes Lucifer miért látta előre,hogy az emberek elbuknak?~Az érzelem mindennek a kulcsa~Isten miért nem vetett véget annak,ami helytelen és hatalmas rosszat is szülhet?Talán a régi kor deizmus féle követőinek van ebben igaza akik szerint Isten megteremtette az emberi világot ,de azt magára hagyta.Lehet így van?Ezek szerint csak úgy volnánk és majd egyszer csak eltűnünk,úgy ahogy lettünk?Biztos furcsa érzés lesz..de addig is elmélkedjünk tovább!Lucifer logikus gondolkodásával jutott az Alvilág fejedelmi posztjára,de vajon amit kért Istentől,hogy adjon neki egy részt abból amit alkotott...vajon,akkor milyen világban élnénk?Bűnözés mentes világgá lettünk volna?És örökké élnénk?Hiába gondolkodom nem tudnék rájönni,de lehet ez a legtökéletesebb megoldás számunkra hisz ha örökké élnénk kitudja meddig bírnánk nemde? Van olyan,hogy jó és rossz.De minden ember alapjáraton eredendően jó!Senkiben sincs benne,hogy rossznak született,senkiben sincs benne,hogy jónak.Ebből a szempontból a szülők képezik a fejlődésünk kulcsát.Ők döntik el milyenné válunk,de vajon csakis ők tehetnek arról,hogy ki milyen szerepet és milyen jellemmel lesz megáldva?Sajnos nem,hisz átlagban a szüleink jót akarnak nekünk és ha csak ezen múlna mindenki~legalább is az emberiség nagyobb része~jó és tisztességes emberekből állna.A környezetünk és a hely ahol felnövünk is hatással van fejlődésünk és lényünk kialakításában.Sajnos napjainkban a bűnözés világméretű gondot jelent.A sok rossz ember és a bűncselekmények söpörnek végig a világunkon.Vajon ha létezik olyan,hogy külső szemlélő az vajon min tűnődhet?Azon,hogy mivé vált az emberiség?Van olyan ,aki belelátna az ő fejébe?Kíváncsiság hajtana engem nagyon,hogy a legtöbb ilyen bűnöző és rossz magaviseletű egyben személyiségű emberek mitől lettek ennyire határozottan ellentéte a jó szerepének a világban.És ha létezik,olyan hogy rossz,de valójában azért cselekedik ilyet,mert jót akar...vajon megbocsájthatók-e ezek...megbocsájtják nekünk az emberek és szeretteink?Van rá bocsánat?Sajnos az emberekben minden egyes emberbe megtalálható a rossz és a jó de mindenkiben több van az egyik oldalon,mint a másikon és így az egyensúlya megborulva jellemzi őt.Hisz nincs olyan ember ,aki öl és azt mondanánk rá,hogy pénzt adományoz a rákos betegek vagy egyéb alapítványoknak.Vagy ha van ilyen akkor ott valami nincs rendbe.Alapvetően két féle ember létezik:Jó és Rossz Lucifer ezek után...melyik szerepet tölti be?Logikus gondolkodásának hála érdemelte a poklot ki és vált arkangyallá.

Visszatért egy emlék?"Hófehérke" megbukott

Szervusz sors! Hozzád szeretném először szólni első szavaimat,mivel legkedvesebb gyermekmesém főszereplője egy gyönyörű lány!Egy lány kinek hosszú ében fekete haja van.Szája mint a vörös rózsa.Bőre pedig oly fehér,mint téli hóvihar után az avar.Ennek a lánynak az élete nem alakul sem jól sem pedig rosszul,hisz mint minden mesében megtalálja a csoda szép hercege a fehér lovon,de míg elérkezik hozzá egy olyan dologba kerül,ami számomra a legtöbbet jelenti.Egy üvegkoporsóban várja azt,aki majd őt felébreszti örök álomra ítélt kényelmetlen helyzetéből és arra vár,akiben örökre színtisztán megbízhat.Oh Sors...miért teszed velem,mindig,hogy akárhányszor valakit eme lányhoz hasonlítok az megbukik és hiába próbálom ébreszteni,ő nem kel fel soha az álomból?Mikor pedig már felébred akkor igaz megbánja,de én már sosem kívánom vissza azt az időt,amit vissza akar pörgetni.Miért rontasz el még jobban és teszel egyre zárkózottabbá?Bármit amit vétettem,megfizettem érte,de nincs olyan nagy bűnöm,amit ezt érdemlem tőled.Hisz ismersz már annyira,hogy eltudd képzelni,mennyire fáj ez most nekem.De megértelek,hisz biztos ez is fizetség részedről,amit a nagy és hatalmas élet ellen követtem el.Szeretném egyszer tudni a kérdésemre a választ miszerint:-Miért van az,hogy valakire azt mondom "Hófehérke" megbukott?Miért bukik el mind? Visszatért egy emlék.Sosem hittem volna,de megengedtem egy emléknek,amit még soha senkinek,hogy vissza térjen arra a helyre illetve annak a bizonyos helynek a legelső állmására ahol volt.Mit művelt velem,hogy képes vagyok elnézni?Mi történt velem,hogy egy emléknek engedtem,azt hogy újra lobbantsa a szívem tüzét?Nem ismerem magam még eléggé ahhoz,hogy kitudjam mondani magamnak őszintén,hogy soha többé emlékek amik nem hiányoznak?Miért tért vissza és miért történt mindez akkoriban?Sok emléket hagytam el,de egyiknek sem engedném meg,hogy valaha is felvegye velem a kapcsolatot.Se T. Se Á. Se L. Se senki.Megszabadultam tőlük és nem tudom K. miért tudott vissza térni.Annyit tudok,hogy Kai Phinix vagyok és erős személyiség.Nem leszek már olyan esetlen és az mint rég...azok az idők elmúltak.Kai Phinix erős és nem hagyja ,hogy a várán egy apró karcolás is essen!

Emlék "hajhász"

Ma mint minden nap újra keresésre adtam a fejemet,mert keresem a barátokat,ahol csak lehet!Ha van valaki ,aki igaz és tiszta emlékekkel rendelkezik,be nem fertőzött gondolatokkal és színtiszta szeretettel,akiben van némi jókedv és örömteliség...pont őt keresem,de mint minden nap ma is eltévedtem a sötét rengetegben.Kerestem míg rá nem akadtam egy olyas valakire ,aki nagyon szimpatikusnak tűnt.Egy elvont személyiségre bukkantam talán?Egy olyanra mint jómagam?Felkavarogtak bennem az emlékek és az összes magam által keresett barát az eszembe jutott,hogy talán hasonlít valakire,de lehet új személyiséget találtam új emlékekkel és új megpróbáltatásokkal.Vágjunk hát bele!Sajnos az örömöm és a jókedvem,amit ebbe a kapcsolatba öltem volna felemésztett egy valaki jelenléte ennek a személynek az életében.Egy ember miatt elveszett minden benne táplált reményem és még most is keresnem kell,hogy megtaláljak egy új egy valóságos és segítségért kiáltó emlékekkel rendelkező személy barátságát.Nem...nem adom fel,mert amennyi ember annyi emlék és én nagyon sok emlékkel szembe akarok nézni.Addig,míg el nem feledem az enyéimet.Kevésszer jut eszembe,hogy miért vagyok emlék "hajhász" ,de amikor belehasít az elmémbe,iszonyatosan nagy bánat önti el a szívemet.Elkeseredésemben menekülök.Menekülök,amíg valaki az emlékeit nem adja nekem,hogy felejtsem az enyéim.Vajon mikor zárul be ez az ördögi kör?

Elveszítem az emlékeim ?

Mivel is kezdhetném a blogom ezen szakaszát.Már magát a címet nehezemre esett leírni,mert kezdem úgy érezni ,hogy egyedül kell boldogulnom.Eddig ott voltak ők akiket emlékek öveznek körbe a szívem minden apró kis helyén megnyugvó érzések,de most már ők is kezdenek halványulni az életemből.Múlnak ahogy az emberi elméből a gondolatok,majd újra szikrára kapnak,amit én csak remélhetek csupán.Egy élmény velük beszélni és valóban lelkitársaim mind,nem kívánhatnék náluk jobb barátokat a világon.De most tudom talán elhamarkodottan írom ezen sorokat de úgy érzem pótolható lennék az életükben és mindenkinek kezdődik valamilyen dolog az élete ezen szakaszában.Suli,szerelem,barátok és hanyagnak tartom őket,mert nem figyelik azt,hogy míg ők gyarapítják az emlékeket én máig is azoknak élek,amit nehezen összehoztunk.Nem!Nem hibáztatok senkit,mert mint nekem is nekik is van külön életük,de ez a blogom és mint az írója kötelességemnek érzem leírni ide mindent amit magamban hordozok és most ez bántja a szívem,hogy fontosak az emlékek,de sorban hagyják el a szívemben már régóta óvó helyet,amit külön nekik hoztam létre oly sok szenvedés után az életemben.Arra gondoltam egy ideig magányra kárhoztatom magam míg mindent rendbe nem hozok a saját életemben.Vajon mi lenne akkor?Kibírnám nélkülük és ha ki mit szólna mindenki a nyugodt és korlátlanul új Kai-hoz? Mikor kinyitottam ma a szemem nem sejtettem mivel találom szemben magamat és azt a eszközt,amivel a szerelmet érzitek ti szerelemre fogható emberek.Szív.Erről lenne most szó.Arra a meglátásra jutottam,amint ma Tai-al beszéltem,hogy szeret,szeret igazán és köszönöm is neki,de nem érzem magam fontosnak ha neki ott van az akit igazán szeret és boldog vele mégha az a személy viszont nem is szereti és soha nem is fogja,mert annak a férfinak a szíve már másé réges-rég és képtelenség hogy Tai-al legyen,mert ez a férfi nem az egyenes emberek közé tartozik.De mint minden ember Tai sem képes a szívének parancsolni és megértem.Én feladtam,hogy tovább küzdjek a lelkével és a szívével,az mellett ami helyes lenne és ésszerű,mert a hatalmas teher a vállamon minden erőm felemészti,és hiába próbálok tőle megszabadulni,minden egyes elejtett kődarabnál kettővel több és nagyobb súly nehezedik rám.A végén felfogom adni ,de mint ahogy most is éppen szenvedek ezeknek a súlyától és nem tud róla senki,ugyan úgy fogok róla hallgatni és nem elmondani senkinek,hogy igen feladtam.Tai-tól is emlékeket kapok már.Próbálok pozitívan az élethez viszonyulni,de most mi sem esne jobban egy mosolynál,amit felém intéznek érzésük kifejtése által.Mit sem érne többet egy egyszerű mosoly felém célozva.Vagy akár egy pillantás,amit felém tesznek.Emlékszel Tai?Mindketten egyszerre mondtuk mikor megmutattam azt a számot.És mindkettőnknek ugyan az tetszett.I LOVE YOU!Hiányzik mindenkivel eltöltött perc.Minden átbeszélt éjszaka és minden mosoly.Hiányoznak a veszekedések,amiből leszűrtük egymás felé,hogy fontos a másik és könnyű megbocsájtani,még ha néha nehéznek is tűnik.Hiányoznak az emlékek a szívemből.Visszakaphatom őket?

Bennem a magány dalol avagy nincs már emlékem !

Ma is mint minden nap egy gonddal ébredtem.Hogy minek vagyok egyáltalán?!Hisz semmi nyomós oka nincs,csak másnak lenne oka látni valamit abban,mikor ezt mondom,de magamnak egyáltalán semmi okom nincs és ez így elég fura.Vannak barátaim és segítek nekik,ahogy csak tudok,úgy ahogy csak szükségét látom.De vissza kanyarodva a napomhoz,ma reggel korán mikor kinyitottam a szemem,felpillantottam és elmélkedésbe kezdtem.A gondolatok szárnyalása közben betoppant testvérem is a szobámba és alaposan kifaggatott.Hiába leplezem előtte akármilyen bánatom,bút és örömöt előle nem tudok elrejteni soha.Megfogta két kezem és a szemembe nézett . -Hát nem csodás ez a nap?Miért nem élvezed velem? Morogtam egyet,majd a paplan alá bújva válaszoltam,hogy a szemébe se kelljen néznem! -Magányt érzek! Bebújt a paplanom alá és megölelt.Sokáig így voltunk,majd kihúzott a meleg takaró alól és elmentünk reggelizni.Jól kioktatott,hogy mindenem megvan és ne keressek többet,mert ami van az is kincs.Elfogadtam a magamban feltett kérdésemre a válaszát és haladtunk a nap további eseményeiben tovább...Mint minden nap apa nem volt otthon mikor keltünk és miénk volt megint a ház.Pár óránk volt csak mielőtt belépett volna a házunkba a magán tanárunk és kezdte volna el az oktatást,de most az egyszer,most az egyetlen egy pillanatban felhangzott valami...egy szó...egy emlék...Séta!Úgy gondoltam muszáj megtennem és most az egyszer tilosban járnom.Mindent megbeszéltem testvéremmel és magára hagytam a házban,majd elindultam.Séta közben találkoztam sok furcsa alakkal,mind megbámult.Nem is hibáztatom őket a külsőm kicsit egyedi és más mint az itt megszokott viselet.De nem foglalkoztatott most ,hogy mit is gondolnak legbelül magukban hisz nem sokszor fognak látni ez is különleges alkalom ,hogy most épp ebben a pillanatban kiléptem az ajtón és vágok neki a nagyvilágnak.Sok idővel később egyenes úton haladva olyan helyre érkeztem amit eddig csak kerültem.Szívem el rablójára emlékeztetett ez a hely.A hatalmas park...a park ahol először kicsaltak belőlem csöppnyi érzelmet is.Ő...ő volt az talán akinek az emléke nem hagy nyugodni?Vagy tényleg megvan minden és nem tudom megelégelni azt amim van?Vagy a kíváncsiság maga,hogy milyen lenne ha...?Egyszerűen nem tudom,de leültem egy fa alá és kikapcsoltam az agyamat.Csak pihentem a fa alatt ahol először megtörtént...Telt az idő és délutánra állt az idő vas kereke,de én még maradtam volna legszívesebben,de inkább hallgattam a szívemre és siettem haza testvéremhez...Tai már vár engem!Nem is tudom mi lenne velem nélküled Tai!Haza érve bementem a nappaliba de nem volt ott.Benéztem a konyhába de ott sincs.Meglestem kint a kertben,még a frissen nyírt bokrok mögé is néztem de sehol.Felmentem az emeletre és a szobájába néztem de sehol sem volt.Végül az én szobám következett.Lépteim egyre szaporábbak lettek és a végére lihegve futottam,majd benyitottam.A ajtó kilincs jéghideg volt,mintha előre jelezne egy hatalmas bajt.Egy bajt,ami mindent megváltoztat.Megpillantottam ikertestvéremet ,ahogy az ágyam mellett egy kézzel támaszkodva olvas valamit.Megszorult a vér az ereimben,majd rápillantottam a könyvre:

Kai Phinix emlékei

A cím láttán és a borításán tudtam... a naplóm titka immár nem titok és minden egyes szót ,amit olvastak belőle felejtettem el,milyen is volt ez a mai nap egészen eddig.Mikor becsuktam az ajtót hatalmas sötétség kerekedett,majd mintha az ég megérezte volna ,hogy a családunkban valami titok lappang és kezd kitudódni az egyik!Beborult az ég és esni kezdett.Tai lefelé nézett szemét nem láttam,mert haja a szemébe lógott,majd a könyv a földön hevert keze pedig halottnak tüntek,csak lógtak lefelé én pedig megfagytam...