Összetörve... /~No Way...semmiképp~

Tudod kedves...megismertelek és,mint egy hullócsillag az égen ragyogtad be az életem egét.Boldoggá tetted a mindennapjaim és boldogan mentem nap,mint nap iskolába elmesélni a barátaimnak,hogy vagy nekem és bearanyozod a szürke életvonalam.Mosolyogva vártalak és mosolyogva köszöntem el tőled,majd másnap emlékszel?Vártuk egymást és semmi sem állhatott közénk.Összetörhetetlen űrben alkottuk meg egymás iránti érzelmünk,majd ez az űr,ahogy alkottuk repedt be egyre nagyobb és nagyobb részekre.A repedés lassan kis darabokra változott majd a kis darabok nagyobb darabokban hulltak le és húzták magunkkal az életünk.Mostanra egy kis rész maradt és azt is elveszve érzem.Tudod jól...te is én is mi lenne a helyes,de nem merjük meglépni,mert mindkettőnknek nagyon fájna és nem akarom így végezni újból...én csak arra vágytam,hogy veled lehessek és őszintén szeressük egymást,hogy egy nap bearanyozhassuk a mindennapjaink és boldogok legyünk amíg csak tudunk.Túl sokat kértem az élettől?Csak veled akartam lenni,de nem kaphatjuk meg azt amit akarjunk,mert közénk áll az akadály és mindig felüti valami baja fejét.Veszekszünk és kibékülünk.Így megy ez nálunk,de nem felejtelek el ígérem.Nem akarlak feledni én nem lépem meg soha és nem is akarom azt meglépni ,ami talán most a helyes döntés lenne...Túlságosan a szívemhez nőttél kedves és...azt kell mondjam fájó szívvel...bizton állítom,hogy én jobban szeretlek,mint te engem...Szűkszavúvá váltál és lassan nem értjük már meg egymást és eltűnik a hatalmas lángra lobbant szerelmünk és egy kisebb tűz váltja fel,de én mindig táplálni fogom,még ha te nem is annyit adsz bele mint amennyit eleinte.Nem fáj nem bántasz meg és talán nem is hagysz el,de megsebeztél és érzed is a szívem vérző ízét,de a sötét fátyol a fejed körül eltakarja a szemed elöl az érzéseim és csak a szimatod után kutatva tapogatózol a sötétben.Másra bíztad azt,amit felém tápláltál és másfelé vezetett egy rossz úton.Elbukva érzem most magam...elbuktam a szerelem felé vezető úton,de nem érzem azt,hogy ez veszve lenne,de...rád bízom magam és megpróbálom a te utadon járni a szerelmet...remélem engem a fátyol és bizalom nem téveszt meg és nem söpör el hurrikán módjára az ösvényről,melyet nekünk jelöltek ki.Szívem tiéd és remélem egyszer a tiéd is az enyém lesz...Szívem felett te uralkodsz...benne élsz és ítélkezel... a döntésed,hogy elvérzik,vagy élteted,de kérlek...légy gyors és dönts bátran!