Egy vers annak,aki tisztán szeret

Befagyott már a tónak vize
Az idő száll,mint hópihe
Magányosan nem nézek a holdra
A szerelem szívem lángra gyújtja.

Szeretlek téged buta pára
Kérlek higgy nekem mikor azt mondom várlak
Buta voltam,hogy bántottalak
De szívem mondta kérlek mondj bármit bátran.

Várom a pillanatot mely megbabonáz
Szeretlek én téged ez nem habozás
Mint gyönyörű tavasz hölgy várja a nyarat
Úgy várlak én téged az ősz a téli urat.

Kegyesen kérlek ne haragudj rám
Szívemben az érzés buja és tiszta
Szívem olyan mint az erős vár
Szívemben a folt elmaszatolhatatlan tinta.

Szellő fújt felém,mint megannyi levelet
Szívem előtted nyitva bármily kegyesen
Ha eljönne a messzi halál hozzád utolsó szavam szerelmem
Egy búcsú csók és megannyi szó:szeretlek.