Emlékek

3:38 perckor írom ezeket a sorokat,mikor a legutolsó ütés érkezett a szívembe,attól a személytől is kaptam,akitől nem vártam volna és ez küldött padlóra.Régebben azt hittem nem lesz több ilyen,mert kitudom szűrni kiben nem csalódok soha,mert ha egyszer csalódsz minden megváltozik.És mégis elbuktam,mert hittem a csodákban,saját magamban is csalódnom kellett.Utoljára történt ez meg.Minimális emberekkel fogom csak a kapcsolatot tartani és minden erőmmel azon leszek,hogy erőm legyen hinni a csodákban,hogy soha nem csalódok bennük.Voltak olyanok kik"testvérüknek" mondtak,voltak olyanok kik azt mondták én vagyok a "legjobb"barátjuk és mind egytől egyig cserben hagyott.Páran maradtak csak,akikben még megtudok bízni,akik nem hagytak el.De kitudja mi lesz a vége?!Esélyt adok nekik,de már minden az időn múlik,de megváltozok.Magamba fordulok és nem adom ki könnyen az emlékeimet sem az érzelmeimet!Eltűnök és megtudják milyen érzés a hiány,mikor nem vagyok ott nekik és nem támasztom őket,mint életük tartógerendája.Csupán én is emlékké váltam,és már nagyon kevés embernek a jelenjében élek.

"Mindig barátra vágytam. Kerestem valakit, aki szeret, és együtt érez velem. És lám, e néptelen tengeren megtaláltam, de sajnos csak addig, míg értékét fölismertem, s mindjárt el is veszítem őt."

"Vannak, akik egyszerűen tovább tudnak menni. Tudod, gyászolnak, sírnak, és kész. Vagy legalábbis úgy tűnik. De nekem... nem tudom. Nem akartam rendbe hozni a dolgokat csak azért, hogy felejtsek. Ez olyasvalami volt, ami tönkrement. Csak megtörtént. És nap mint nap kerülgetem, mint egy gödröt a feljáróban. Tiszteletben tartom, emlékszek rá, és ugyanakkor haladok előre."

"Csak azt vesztheted el, ami sosem volt a tied."

"Könnyebb megszerezni valamit, mint elveszíteni,
mert ami egyszer már tied volt, nehéz azt elfeledni."

"Gyönyörű, kora nyári szürkület ereszkedett alá, amikor nagyon tudnak fájni az emlékek, a kezdet és a befejezés."

"Igyekezz önként megszabadulni attól, amit félsz elveszíteni."

"Mi sajátunk, méltón nem becsüljük
Míg élvezzük, de hogyha elveszítjük
Tódítjuk értékét és megtalálunk
Oly érdemet, mi benne föl se tűnt,
Míg a miénk volt."


"Akármilyen szép legyen a gyémánt, de ha rútul vagyon metszve nem becsülik."

Neked szánom a szót,emlékek szállnak veled mint tollak az égből

Te!Hittem benned és bizalmam kárhozattá tömörült,mert azzá tettél,ami sosem akartam lenni,azzá ami sosem voltam.Féltékeny és bosszús,mert szavadat belém döfted,mint életben hátamba a kést.Te és az elhagyott emlékem vígan mókáztok azokkal,kiket szívem gyűlöl,de elnézem.Te és az elhagyott emlékem vígan mókáztok míg én itthon szenvedek rabláncok és szörnyű magány alatt.Te és az elhagyott emlékem vígan mókáztok s közben rád gondolok ,közben megjössz és szavaiddal ölsz meg.Vártalak karjaimban,mint szerető hitvesem,de te őt támadod és barátom,hogy leszel így tovább ha szívem támadod,ahogy a többi hitvány eb?Gondolkodik a lélek,emlékezet lobban elég sorban mind mint megannyi múló szeszély.Veled haltam volna nem egyszer te is tudod,de támadod szívem értelmét azzal az indokkal:Te is támadod barátom!Igaz vala barátod támadtam,mert okom nyilvánvaló és rendíthetetlen.Ő maga a gonosz és te pedig most segédje,mert nem látod miatta egymásnak ugrottunk.Támadod szavaddal azt akit szeretek,támadod őt ki szívemnek kedves.Késsel szúrod le,legféltettebb kincsemet,de a két történés nem egyformán valós.Egyik hited a másik valód.Értsd meg azt,hogy nem egyenrangú a két szó barátod és életed.Barátod lehet jó és gonosz engem már cseppet sem magasztal az égbe,de az életed sosem támadom meg,főleg nem őt,mert tudom számodra ő a legkedvesebb.Támadtál,miközben vádoltad életem azzal,hogy ő miatta nem találkozunk,de a találkozunk oka édesanyám ki ha nem szólalá felém azzal indokkal,hogy tartsalak vele az úr azonodik napján,melyen találkoznánk,mi egymás karjába borulhatnánk.Ezért értsd meg emlék,nem tehetek róla...középkori történetem szól arról mit is érzek a szívemben most.Ha elfogadod ha nem itt egyedül te vagy a vétkes,mert két dolgot egy értelem alá vettél és ez fáj.

Viszlát barát üdvözöllek emlék

Kellemetlen és fájó érzés szorult a szívembe,amit megosztok veletek.Barátok,barátság.Vajon mindenki tisztában van maga a szó eredeti fogalmával?Számomra annyit tesz legminimálisabb értelmében,hogy ha magányosnak érzed magad veled vannak,összetartják a lelked nehogy szétess és ha mégis megtörténik segítik újjá építeni.Ma éppen este,mikor egyik kedvenc könyvem lapozgattam jöttem rá milyen magányos is vagyok és elgondolkodtam azon kik is tennék meg azt,hogy elűzzék ezt az érzést.Arra jöttem rá,hogy kevesen!Elég kevesen vannak azok akiket arra méltatnék,hogy azt mondjam feléjük tekintve két szemükbe:-Igen pontosan te vagy az az ember,akire számítottam és meg is tette ezt értem,mert te egy igazi barát vagy,olyan barát,akire számíthatok még ebben a legcsekélyebb érzésnél is a magánynál.Mikor a fejembe süvített ez a gondolat valahogy könnyebbnek éreztem magam,egy hatalmas kő esett le a szívemről,hisz minden ember vélekedhet úgy ahogy kedve tartja de lassan mindenki egytől egyig belátja majd,hogy ebben a dologban amit most elmondok egy valami lehet és igaz az pedig,hogy lehet annyi barátod mint égen a csillag,lehet annyi mint nappal a fény,de igaz barátok csak annyi mint tiszta szívű ember a földön!Igazán Kevés.Azt tartják az ember eredendően jó ,de most belegondolva minden embernek más típusú igaz barátja lehet.Tegyük fel van két ember akiknek vannak közös ismerősei míg az egyiknek a másik csak barát,addig a másik embernek ő az igaz barátja lehet.Minden a közös szimpatizáláson múlik,valamint az érdeklődési körön és magunkban,a lelkünkben.Ma jöttem rá minderre,hogy lehet közös ismeretségetek,de az az egy biztos ha ez nincs meg bennetek,akkor szimplán barátok vagytok,akiben meg valamint nem lehet megbízni.Mindenki maga dönti el kiben,hol és mikor bízik meg mi miatt.Én megtanultam,azt míg vannak barátaim velük ellehetek,szórakozhatok,mulathatok de igaz barátaim és köztem valami más érzelem játszódik le valami biztonságos mégis kacifántos érzelem,amit bizalom övez és szeretet kerít hatalmába.Emlékeim voltak arról,hogy barátoknak szólítottam mindenkit ,egyenrangúnak éreztem őket,de valahogy sosem éreztem annak.Elkövetkezett az a nap is amikor azt mondom,nem kellenek a csupa bókok a csupa álmok,mert mind hasztalan.A céljuk csak annyi,hogy veled legyenek,de értelme nincs,így megszabadulok tőlük,míg a fontosabb emlékek velem maradnak és tovább kísérnek utamon.Mindannyian kapnak tőlem egy-egy emléket,amit a végén ha összerakunk egy egészet kapunk.És megtudhatják létem legkedvesebb és legborzalmasabb múltbéli jelenségét azaz emlékét...mindent ő tart fenn,mert ha nem lenne emlékünk nem lenne múltunk sem és a múltunkat sohasem tagadhatjuk le senki és semmi előtt.De megtehetjük,hogy hosszabb ideig leplezzük és csak azok előtt tárjuk fel akik érdemesek is rá.