3:38 perckor írom ezeket a sorokat,mikor a legutolsó ütés érkezett a szívembe,attól a személytől is kaptam,akitől nem vártam volna és ez küldött padlóra.Régebben azt hittem nem lesz több ilyen,mert kitudom szűrni kiben nem csalódok soha,mert ha egyszer csalódsz minden megváltozik.És mégis elbuktam,mert hittem a csodákban,saját magamban is csalódnom kellett.Utoljára történt ez meg.Minimális emberekkel fogom csak a kapcsolatot tartani és minden erőmmel azon leszek,hogy erőm legyen hinni a csodákban,hogy soha nem csalódok bennük.Voltak olyanok kik"testvérüknek" mondtak,voltak olyanok kik azt mondták én vagyok a "legjobb"barátjuk és mind egytől egyig cserben hagyott.Páran maradtak csak,akikben még megtudok bízni,akik nem hagytak el.De kitudja mi lesz a vége?!Esélyt adok nekik,de már minden az időn múlik,de megváltozok.Magamba fordulok és nem adom ki könnyen az emlékeimet sem az érzelmeimet!Eltűnök és megtudják milyen érzés a hiány,mikor nem vagyok ott nekik és nem támasztom őket,mint életük tartógerendája.Csupán én is emlékké váltam,és már nagyon kevés embernek a jelenjében élek.
"Mindig barátra vágytam. Kerestem valakit, aki szeret, és együtt érez velem. És lám, e néptelen tengeren megtaláltam, de sajnos csak addig, míg értékét fölismertem, s mindjárt el is veszítem őt."
"Vannak, akik egyszerűen tovább tudnak menni. Tudod, gyászolnak, sírnak, és kész. Vagy legalábbis úgy tűnik. De nekem... nem tudom. Nem akartam rendbe hozni a dolgokat csak azért, hogy felejtsek. Ez olyasvalami volt, ami tönkrement. Csak megtörtént. És nap mint nap kerülgetem, mint egy gödröt a feljáróban. Tiszteletben tartom, emlékszek rá, és ugyanakkor haladok előre."
"Csak azt vesztheted el, ami sosem volt a tied."
"Könnyebb megszerezni valamit, mint elveszíteni,
mert ami egyszer már tied volt, nehéz azt elfeledni."
"Gyönyörű, kora nyári szürkület ereszkedett alá, amikor nagyon tudnak fájni az emlékek, a kezdet és a befejezés."
"Igyekezz önként megszabadulni attól, amit félsz elveszíteni."
"Mi sajátunk, méltón nem becsüljük
Míg élvezzük, de hogyha elveszítjük
Tódítjuk értékét és megtalálunk
Oly érdemet, mi benne föl se tűnt,
Míg a miénk volt."
"Akármilyen szép legyen a gyémánt, de ha rútul vagyon metszve nem becsülik."
"Mindig barátra vágytam. Kerestem valakit, aki szeret, és együtt érez velem. És lám, e néptelen tengeren megtaláltam, de sajnos csak addig, míg értékét fölismertem, s mindjárt el is veszítem őt."
"Vannak, akik egyszerűen tovább tudnak menni. Tudod, gyászolnak, sírnak, és kész. Vagy legalábbis úgy tűnik. De nekem... nem tudom. Nem akartam rendbe hozni a dolgokat csak azért, hogy felejtsek. Ez olyasvalami volt, ami tönkrement. Csak megtörtént. És nap mint nap kerülgetem, mint egy gödröt a feljáróban. Tiszteletben tartom, emlékszek rá, és ugyanakkor haladok előre."
"Csak azt vesztheted el, ami sosem volt a tied."
"Könnyebb megszerezni valamit, mint elveszíteni,
mert ami egyszer már tied volt, nehéz azt elfeledni."
"Gyönyörű, kora nyári szürkület ereszkedett alá, amikor nagyon tudnak fájni az emlékek, a kezdet és a befejezés."
"Igyekezz önként megszabadulni attól, amit félsz elveszíteni."
"Mi sajátunk, méltón nem becsüljük
Míg élvezzük, de hogyha elveszítjük
Tódítjuk értékét és megtalálunk
Oly érdemet, mi benne föl se tűnt,
Míg a miénk volt."
"Akármilyen szép legyen a gyémánt, de ha rútul vagyon metszve nem becsülik."
Bátyus :$
VálaszTörlésÉn mindig itt leszek neked :) És tudom, h mien a hiányod :$ :( Rám mindig számíthatsz :$ Bármiről is legyen szó! Gondolj például a Londonra ;) És tudom, h én is mindig számíthatok rád :$ Szeretlek <3
bocsi h igy telerom a kommentárjaimmal a blogodat, de érzelmek nélkül nincs emberi ember. Ismerek olyan személyt akiből ez kihalt, és egy szörnyeteggé vált! Ilyen nem lehetsz. Benned az a csodálatos és isteni, hogy szeretetet, bizalmat és csodálatot váltasz ki az emberekből, nagyon ritka az ilyen, és önző modon moindva nekem ilyen emberre van szükségem
VálaszTörlés