Soul Dramatic

Szervusztok!

Nem is olyan rég közöltem a blogomban érzelmeim legmagasabb pontját,ami a szerelem volt.Mint minden ember szerelembe estem és vesztettem. A szerelem amit én jónak hittem hátba támadott. Pár nap kellett ,ahhoz hogy lábra tudjak állni,de végül sikerült,amiről azt hittem lehetetlen. Biztos olvassa az illető a blogomat és remélem rosszul érinti ez a dolog,mert nekem nehéz volt bármilyen erősnek is mutattam neki magam.Tudjátok ti is ,hogy vannak az emberek. Nem akarnak ilyen helyzetben pont az előtt gyengének tűnni,aki miatt mindez történt hanem megmutatni neki van élet ő utána is. Hát végülis megmutattam neki azt hiszem,hogy én kitartok nélküle is az ,hogy ezek után ő mit tesz az már az ő dolga.Utunk eddig közös volt,de ő választott így.A Részletekbe már nem kívánkozok bele menni csak folytatni az életem és keresni tovább,mer nem adom fel.

A blogom címe Soul Dramatic! Páran talán tudjátok régen Loveless Soulnak neveztettem magam,de arról lemondtam,mert megtaláltam a szerelmet.Így felvettem az eredeti becenevem ami a Johnny és hozzá tettem egy szót Dangerous. Veszélyes voltam anno,mert aki hátba szúrt kegyetlen módon bántam el vele.Persze nem fizikálisan kell ezt érteni...érzelmileg ahogy ő bántott ugyan úgy tettem vele is.De ezeknek az időknek vége.A mostani szakításom ráébresztett ezzel nem érek el semmit sem. Rájöttem Soul vagyis lélek voltam eddig is az is maradok és Dramatic azért mert bármilyen rossz jöhet lábra fogok állni.Lábra,mert már sok rosszat megjártam.A lényeg,hogy most erőt gyűjtök remélem értelme is lesz és szorítsatok...hátha összejön nekem is valami tökéletesen,ahogy én képzelem el ;$

Összetörve... /~No Way...semmiképp~

Tudod kedves...megismertelek és,mint egy hullócsillag az égen ragyogtad be az életem egét.Boldoggá tetted a mindennapjaim és boldogan mentem nap,mint nap iskolába elmesélni a barátaimnak,hogy vagy nekem és bearanyozod a szürke életvonalam.Mosolyogva vártalak és mosolyogva köszöntem el tőled,majd másnap emlékszel?Vártuk egymást és semmi sem állhatott közénk.Összetörhetetlen űrben alkottuk meg egymás iránti érzelmünk,majd ez az űr,ahogy alkottuk repedt be egyre nagyobb és nagyobb részekre.A repedés lassan kis darabokra változott majd a kis darabok nagyobb darabokban hulltak le és húzták magunkkal az életünk.Mostanra egy kis rész maradt és azt is elveszve érzem.Tudod jól...te is én is mi lenne a helyes,de nem merjük meglépni,mert mindkettőnknek nagyon fájna és nem akarom így végezni újból...én csak arra vágytam,hogy veled lehessek és őszintén szeressük egymást,hogy egy nap bearanyozhassuk a mindennapjaink és boldogok legyünk amíg csak tudunk.Túl sokat kértem az élettől?Csak veled akartam lenni,de nem kaphatjuk meg azt amit akarjunk,mert közénk áll az akadály és mindig felüti valami baja fejét.Veszekszünk és kibékülünk.Így megy ez nálunk,de nem felejtelek el ígérem.Nem akarlak feledni én nem lépem meg soha és nem is akarom azt meglépni ,ami talán most a helyes döntés lenne...Túlságosan a szívemhez nőttél kedves és...azt kell mondjam fájó szívvel...bizton állítom,hogy én jobban szeretlek,mint te engem...Szűkszavúvá váltál és lassan nem értjük már meg egymást és eltűnik a hatalmas lángra lobbant szerelmünk és egy kisebb tűz váltja fel,de én mindig táplálni fogom,még ha te nem is annyit adsz bele mint amennyit eleinte.Nem fáj nem bántasz meg és talán nem is hagysz el,de megsebeztél és érzed is a szívem vérző ízét,de a sötét fátyol a fejed körül eltakarja a szemed elöl az érzéseim és csak a szimatod után kutatva tapogatózol a sötétben.Másra bíztad azt,amit felém tápláltál és másfelé vezetett egy rossz úton.Elbukva érzem most magam...elbuktam a szerelem felé vezető úton,de nem érzem azt,hogy ez veszve lenne,de...rád bízom magam és megpróbálom a te utadon járni a szerelmet...remélem engem a fátyol és bizalom nem téveszt meg és nem söpör el hurrikán módjára az ösvényről,melyet nekünk jelöltek ki.Szívem tiéd és remélem egyszer a tiéd is az enyém lesz...Szívem felett te uralkodsz...benne élsz és ítélkezel... a döntésed,hogy elvérzik,vagy élteted,de kérlek...légy gyors és dönts bátran!

Egy vers annak,aki tisztán szeret

Befagyott már a tónak vize
Az idő száll,mint hópihe
Magányosan nem nézek a holdra
A szerelem szívem lángra gyújtja.

Szeretlek téged buta pára
Kérlek higgy nekem mikor azt mondom várlak
Buta voltam,hogy bántottalak
De szívem mondta kérlek mondj bármit bátran.

Várom a pillanatot mely megbabonáz
Szeretlek én téged ez nem habozás
Mint gyönyörű tavasz hölgy várja a nyarat
Úgy várlak én téged az ősz a téli urat.

Kegyesen kérlek ne haragudj rám
Szívemben az érzés buja és tiszta
Szívem olyan mint az erős vár
Szívemben a folt elmaszatolhatatlan tinta.

Szellő fújt felém,mint megannyi levelet
Szívem előtted nyitva bármily kegyesen
Ha eljönne a messzi halál hozzád utolsó szavam szerelmem
Egy búcsú csók és megannyi szó:szeretlek.

Kék Madár

Kék madár repült az égen.Reptében szárnyait csapdosta és gyorsan haladt célja felé,mikor megpillantott a földön bóklászó kis madarat.A kék madár szemeit lese véve a kis madárról leszállt egy kis faágra és onnan figyelte figyelik-e majd kicsit közelebb repült egy másik faágra a kis madárhoz.A kis madár a földkupacban csipegetett magának kis eleséget,míg beköszönt a hideg és megrázó tél,majd felkapta fejét és körül nézett.Nem látott apró szemeivel semmit,ami megzavarhatná dolgában,majd tovább folytatta tevékenységét.A kék madár elgondolkodott mitévő lehetne,mit tehetne annak érdekében,hogy a kis madár észre vegye,majd a kis madár mellé több kissebb madár csődült és a Kék madárnak elszállt minden bátorsága és tova szállt.Másnap a Kék madár ugyan arra repült,és újra megpillantotta a kis madarat.A kis madár szokásos helyén csipegetett,majd a Kék madár ugyan arra a helyre szállt le ahonnan előző nap figyelte.A Kék madár még közelebb repült hozzá.Leszállt kicsit messzebb a talajra a kis madár mögé.A kis madár újból felemelte fejét és körül nézett.Apró kis szemével nem látott semmit,ami megzavarhatná dolgában így tovább folytatta az evést.A Kék madár hirtelen nagy erőre kapott és még kicsit közelebb repült kis madárhoz,de mint előző nap most is felbukkant a kis madár sereg akik körbe vették a kis madarat és a Kék madár újból elrepült.Harmad nap reménykedve a Kék madár és elbízva magát repült ugyan arra amerre a kis madár is repült,de már nem látta sehol.Leszállt a kis földkupachoz ahol mindig látta ,majd lesütötte fejét.Apró szárnycsapásokat hallott,majd megfordult.A kis madár egyenesen a szemébe nézett.Mintha már ismerték volna egymást régről úgy viselkedtek egymással,majd felszálltak egy kis fára.Megismerkedtek egymással.Megismerték az egymásban rejlő kisebb illetve nagyobb közös tulajdonságokat.A kis madár viszont termetéhez képes hatalmas szellemi erővel rendelkezett soha senki nem tudta eltántorítani attól,amit fejébe vett.Sok idő eltelt és elérkezett a tél.Hatalmas hópelyhek sorakozva hulltak alá az égből és takarták be a földfelszínt hideg paplanukkal.A Kék madár elég jónak látta az ő és a kis madár kis gerle kapcsolatát és elmesélte neki,ő nem tud elszökni vele oda,hol nem ismerik most a fagy és a szél ízét.A kis madár ledöbbenve várta a Kék madár magyarázatát.A Kék madár elmesélve féltve őrzött titkát megbízott a kis madárban.Elmondta hát neki nem tud vele tartani,mert beteg.Beteg és ha vele tart akkor nagy baj is történhet.A kis madár bólintva a Kék madárnak átölelte őt és mondva neki maradjon csak nyugodtan semmi baj sem történik,csak várja meg míg elmúlik a zord hideg és újra viszont látja őt.A Kék madár mosolyogva bólintott vissza a kis madárnak.Nagy volt az öröm és a bánat is egyben,hogy míg sok idő van még vissza míg nem találkoznak.Elérkezett hát az idő...a kis madár búcsújához.Akkor abban a pillanatban a Kék madár átölelve a kis madarat búcsúzott.A kis madár ellökte őt,majd kirepült közös odújukból .Mikor a Kék madár a kis madár után sietett azt egy másik madárra látta elrepülni.Elrepült egy másik kék madárral.A Kék madár nem tudta mitévő legyen.Legyen hát dühös magára?Betegsége miatt nem tarthatott a kis madárral.Vagy legyen dühös a kis madárra?Mert mást választott, az ő közös útjukra?Egyiket sem tette.Magába fordult és várta a virágok beköszöntét...Várta és csak várt...a kis madár még sehol sincs...a Kék madár remélte a kis adár visszajön hozzá és elárulja neki miért történt ez mind velük.

Mese az életem...benne a bábok léteznek

Mese az életem...benne a bábok léteznek !
Ezt a címet adtam ennek a bejegyzésnek!Hogy miért?Nos ha jól megnézzük a saját kis életünket rájöhetünk tekinthetjük azt akárminek.Én egy mesének tekintem,ami reméljük nem hamar ér véget,hisz a vége így is úgy is drámai lesz,de míg nem érünk el a halál végső órájához,tegyük boldoggá azt,amit az az előtti időkben megtehetünk. Nos mesélni valóm mindig van,így most sem marad el,bár néha a meséim inkább hasonlítanak egy összeesküvésre alapuló regényre vagy esetleg kaland formájú történetre,mint egy kedves kis átlagos mesére. Az életemben mindig is voltak:
*Jó és rossz akarók

*Kedves tisztességes valamint lekezelő és becstelen pártfogók

*Olyan emberek,akik megértettek és olyanok akik még a környékén sem jártak

Akikről most szó lesz,mind elengedhetetlen emberek számomra.Nevüket nem említem meg,de ha olvassák ezt a bejegyzést mindenki magára ismer a rá mért "szerepre" :

-Hókirálynő:Te vagy nekem az egyetlen,oly és kedves személy,ki segített,de még soha nem látott és mikor itt lesz a tél egy apró akár...akár egy apró kis hópehelyből nézel rám és gondolom azt figyelsz és óvsz,ahogy én foglak téged,mint hős lovagod!

-Démon hercegnő:Te vagy nekem az a személy ki ha velem van minden jó és szép.Te vagy nekem az éjszaka fénye hiába is tűnsz illetve ütöd fel fejed a lakomban,te vagy az kire számíthatok még akkor is ha távol vagy,mert tudom ide sietsz hozzám amilyen gyorsan csak tudsz.Neked köszönhetem életem hátralévő részét.

-Hófehérke:Emlékezz Haja mint a fekete ében,szája mint a vörös rózsa és a bőre... a bőre,mint a földön összegyűjt friss és háborítatlan hópelyhek ének kara.Hófehérke...te vagy nekem a háborítatlan bizalom remélem már sosem nyílik ki az üvegkoporsód főleg nem másnak.(Benned megbízom)

-Királykisasszony:Most jöttél csak de máris mint ha már sokadjára látnálak.Könnyeid elűzik bármely gond vagy baj okát és mulatságos kedveddel a szomorúságom ölöd ki belőlem akarva,akaratlanul.Büszke vagyok,hogy jó irányba bár még ha nem is célba érve,de már lassan afelé közelítve érsz be a labirintusom végére.

-Az kinek saját meséje van:Baj esetén okos és tudatos és roppant eleven,élénk,sokszínű személyiséged beragyogja az eget a mesémnek.Tanácsaim néha ,néha nem megfogadva döntesz de hisz mit is tehetne egy saját meséjét élő személy?Csak így tovább,de sose feledd.Egy másik mese is lehet roppant bölcs még ha nem is tűnik annak.Próbálj meg bízni kedves...és bízva bízzál.

-A szív herceg:Nos kedves "barátom" eljött hát az idő,hogy rólad is írjak és nem tudom mit is mondhatnék a szív herceg cím azzal jár,hogy te mint szív gondolkodsz.De ennek megvannak az árai is kérlek,próbálj meg az életben talpra esettebb lenni és lásd be.Nem minden barát,akit annak látsz vagy mondasz.Szíved hatalmas,de kérlek érdemelje ki az ki be akar jutni annak ajtaján.

-Bizalmatlanság Istennője:Eljött a pillanat,hogy eláruljam nem tudok nélküled élni.Az emlékeid nélkül nem!És nem is akarok!Bizalmat szavaztam neked a mesémben,de te gyáván meghátráltál a feladatnak és más meséjét választva elárultad közös jövőnk.Megbánhattad talán vagy megfogod de tudd ha te nem is emléked pótol és nem múlik el.Így emlékszem majd rád...Istennő voltál a szememben,de nem a Bizalom Istennője.

A szerepeket kiosztottam.Ahogy alakul majd a mesém,úgy fog a társulat létszáma is alakulni,de bízom benne a rohamos csökkenés,mint a múltban már nem teljesül be újra.Reménykedjünk abban,hogy a növekedés fogja felütni a fejét a történetben,mely minden nap más címet kap.A nap alakulásával a cím is változik,majd a nap lezárásával eldől.Az idő befolyásol mindent,majd a társulat dönt mit cselekszik.Reménykedjünk minden jó...ha jó a vége !