Kellemetlen és fájó érzés szorult a szívembe,amit megosztok veletek.Barátok,barátság.Vajon mindenki tisztában van maga a szó eredeti fogalmával?Számomra annyit tesz legminimálisabb értelmében,hogy ha magányosnak érzed magad veled vannak,összetartják a lelked nehogy szétess és ha mégis megtörténik segítik újjá építeni.Ma éppen este,mikor egyik kedvenc könyvem lapozgattam jöttem rá milyen magányos is vagyok és elgondolkodtam azon kik is tennék meg azt,hogy elűzzék ezt az érzést.Arra jöttem rá,hogy kevesen!Elég kevesen vannak azok akiket arra méltatnék,hogy azt mondjam feléjük tekintve két szemükbe:-Igen pontosan te vagy az az ember,akire számítottam és meg is tette ezt értem,mert te egy igazi barát vagy,olyan barát,akire számíthatok még ebben a legcsekélyebb érzésnél is a magánynál.Mikor a fejembe süvített ez a gondolat valahogy könnyebbnek éreztem magam,egy hatalmas kő esett le a szívemről,hisz minden ember vélekedhet úgy ahogy kedve tartja de lassan mindenki egytől egyig belátja majd,hogy ebben a dologban amit most elmondok egy valami lehet és igaz az pedig,hogy lehet annyi barátod mint égen a csillag,lehet annyi mint nappal a fény,de igaz barátok csak annyi mint tiszta szívű ember a földön!Igazán Kevés.Azt tartják az ember eredendően jó ,de most belegondolva minden embernek más típusú igaz barátja lehet.Tegyük fel van két ember akiknek vannak közös ismerősei míg az egyiknek a másik csak barát,addig a másik embernek ő az igaz barátja lehet.Minden a közös szimpatizáláson múlik,valamint az érdeklődési körön és magunkban,a lelkünkben.Ma jöttem rá minderre,hogy lehet közös ismeretségetek,de az az egy biztos ha ez nincs meg bennetek,akkor szimplán barátok vagytok,akiben meg valamint nem lehet megbízni.Mindenki maga dönti el kiben,hol és mikor bízik meg mi miatt.Én megtanultam,azt míg vannak barátaim velük ellehetek,szórakozhatok,mulathatok de igaz barátaim és köztem valami más érzelem játszódik le valami biztonságos mégis kacifántos érzelem,amit bizalom övez és szeretet kerít hatalmába.Emlékeim voltak arról,hogy barátoknak szólítottam mindenkit ,egyenrangúnak éreztem őket,de valahogy sosem éreztem annak.Elkövetkezett az a nap is amikor azt mondom,nem kellenek a csupa bókok a csupa álmok,mert mind hasztalan.A céljuk csak annyi,hogy veled legyenek,de értelme nincs,így megszabadulok tőlük,míg a fontosabb emlékek velem maradnak és tovább kísérnek utamon.Mindannyian kapnak tőlem egy-egy emléket,amit a végén ha összerakunk egy egészet kapunk.És megtudhatják létem legkedvesebb és legborzalmasabb múltbéli jelenségét azaz emlékét...mindent ő tart fenn,mert ha nem lenne emlékünk nem lenne múltunk sem és a múltunkat sohasem tagadhatjuk le senki és semmi előtt.De megtehetjük,hogy hosszabb ideig leplezzük és csak azok előtt tárjuk fel akik érdemesek is rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése