Te!Hittem benned és bizalmam kárhozattá tömörült,mert azzá tettél,ami sosem akartam lenni,azzá ami sosem voltam.Féltékeny és bosszús,mert szavadat belém döfted,mint életben hátamba a kést.Te és az elhagyott emlékem vígan mókáztok azokkal,kiket szívem gyűlöl,de elnézem.Te és az elhagyott emlékem vígan mókáztok míg én itthon szenvedek rabláncok és szörnyű magány alatt.Te és az elhagyott emlékem vígan mókáztok s közben rád gondolok ,közben megjössz és szavaiddal ölsz meg.Vártalak karjaimban,mint szerető hitvesem,de te őt támadod és barátom,hogy leszel így tovább ha szívem támadod,ahogy a többi hitvány eb?Gondolkodik a lélek,emlékezet lobban elég sorban mind mint megannyi múló szeszély.Veled haltam volna nem egyszer te is tudod,de támadod szívem értelmét azzal az indokkal:Te is támadod barátom!Igaz vala barátod támadtam,mert okom nyilvánvaló és rendíthetetlen.Ő maga a gonosz és te pedig most segédje,mert nem látod miatta egymásnak ugrottunk.Támadod szavaddal azt akit szeretek,támadod őt ki szívemnek kedves.Késsel szúrod le,legféltettebb kincsemet,de a két történés nem egyformán valós.Egyik hited a másik valód.Értsd meg azt,hogy nem egyenrangú a két szó barátod és életed.Barátod lehet jó és gonosz engem már cseppet sem magasztal az égbe,de az életed sosem támadom meg,főleg nem őt,mert tudom számodra ő a legkedvesebb.Támadtál,miközben vádoltad életem azzal,hogy ő miatta nem találkozunk,de a találkozunk oka édesanyám ki ha nem szólalá felém azzal indokkal,hogy tartsalak vele az úr azonodik napján,melyen találkoznánk,mi egymás karjába borulhatnánk.Ezért értsd meg emlék,nem tehetek róla...középkori történetem szól arról mit is érzek a szívemben most.Ha elfogadod ha nem itt egyedül te vagy a vétkes,mert két dolgot egy értelem alá vettél és ez fáj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése